Az van, hogy annyi minden projekt mocorog az agyamban és valahogy nem nagyon kerülnek megvalósításra… Pedig.
Gyakorlatilag a Katarzis nélkül blog az, ami jobbára folyamatos üzemben van, a Hajókoffer kicsit döcög… ez meg itt, ezt inkább hagyjuk. Az, hogy az úgynevezett főblogban miért nincsenek új anyagok, az egy nem is annyira fogós ravasz kérdés, hanem egyszerűen gyávaság. Szebben mondva öncenzúra. De erről talán máskor. Meg bővebben. Talán. Ha akarok majd róla beszélni...
Szóval lenne ez is, meg az is, de aztán valahogy semmiből sem lesz semmi, vagy ha mégis elindul, akkor remekül elhal.
Egyszer már, még mielőtt lett volna a Hajókoffer jött az az ötlet, hogy a könyves dolgokat valamelyik mikroblogra kéne vinnem. Született egy Tumblr regisztráció, és az ötlet gyorsan hamvába holt. Ennek négy éve.
Gyakorlatilag 2009. novembere óta a mikroblog közelébe sem néztem…
...hogy aztán most újraéledjen.
Persze a lelkesedés bármilyen nagy, ki tudja, meddig tart, de most főként telefonnal készült és némileg manipulált képek kerülnek fel. Szöveg csak minimális.
Most jönne az, hogy szándékom szerint jobbára… de egyenlőre nem tudom, hogy mi a szándékom. Nem tudom, hogy mik kerülnek fel a jövőben. Ötletem sincs, hogy mikre fogok reagálni. Meg, hogy meddig.
Mert magamat ismerve ez a projekt sem tart a végtelenségig, csak amíg lelkesít… még úgy érzem, hogy van mit meglátnom, megmutatnom.
Vagy csak elég egy üzenetet továbbítanom, mint ezzel a képpel…
Ha érdekel a projekt, a kép tovább vezet... de találkozhatsz a bejegyzésekkel a fészbúkon, meg a madaras mikroblogon is.