Vajon, valamikor tudok-e valami mást mondani erről a napról? És vajon kellene-e mást mondanom?
Nekem nincs olyan, hogy az én ötvenhatom. A családi legendárium is nagyjából egy szóban merül ki, „Féltünk".
Fiatal vagyok ehhez az egészhez. Tizenegy évvel később születtem. Mégis...
Emlékszem egy qrva nagy pofonra, valamikor '82-ből. Vagy nyolcan mentünk a Múzeum körúton. El is felejtettük, hogy október huszonharmadika van. A Múzeum kávéháznál fékezett mellettünk az uerhattyú. A járőrvezető - akkor még nem tudtam, hogy így hívják - kipattant. Fiúk menjenek haza, de gyorsan. - azután hozzá tette - Egyesével. Nem tudom, hogy ki kérdezte meg, hogy miért, de a pofont én kaptam. Az egyiket. Volt még a nála... Hazamentünk. Égő arccal, szétszóródva. Nem mertem otthon elmesélni...
Ha másnak nem is, nekem tanulságos volt.
Emlékszem egy tanárra úgy '84-ből, aki annyit mondott, hogy „Ha a tankönyvben az van, hogy ellen forradalom volt, akkor ellenforradalom volt. Csak azt nem tudom, hogy hova lett a történelemből az a forradalom, ami ellen lehetett volna..." Állítólag nem köszönte meg, amit ezért kapott. Majdnem kizárták a pártból...
Ha másnak nem is, neki tanulságos volt.
Emlékszem két öregúrra úgy '86-ból. Nap, nap után betértek a napközibe két sörre és három unicumra.
A napközi, az a valahányas számú italbolt volt, amikor még semmi nem tiltotta, hogy az általános iskolák közelében alkoholt mérjenek. Itt várták délutánonként az iskolából kijövő csemetéiket a mintaapukák.
Az isten-istenre mindig a zazdarovje volt a válasz. Az isten-isten azé volt, aki előbb emelte a poharát. Még hasonlítottak is egymásra. Tejtestvérek voltak. Meg iskolatársak. Meg munkatársak. Meg egykori szocdemek, meg állítólagos partizánok... Egyszerre kezdtek udvarolni egy testvérpárnak, így sógorok is lettek. Egyszer az életben kerültek szembe egymással. Ötvenhatban. Ugyanaz a meggyőződés vitte őket a barikád két oldalára. Nem akartak diktatúrát...
Nem sokat beszéltek arról a pár napról. Egyszer hallottam őket, amikor valaki unszolására azt mondta az egyikük.
- Sok jó elvtárs harcolt. Itt is, ott is.
- Azé' voltak ott gazemberek is. - kontrázott a másik - Itt is, ott is. Bárhogy is volt, ünnepelni kéne, nem acsarkodni, mert ha nincs, ki tudja, ma hol tartanánk...
Mindenkinek tanulni kéne tőlük.
Bárhogy is volt ünnepelni kéne, nem...
(2008. okt.23. hatodikalabardos.freeblog.hu)
