Futok, előttem kátyús, vizes, sáros úton a lapaj cigánygyerek nehezen halad az ócska biciklivel. Próbálja nem nyakig összesarazni magát...
És még mielőtt bárki felhördülne a cigányozáson, leszögezném, hogy egyrészt nem szavakban szeretnék politically correct lenni, hanem úgy általában, és amíg csak hetente egyszer is hallom azt a kérdést, hogy "azé’ me’ cigány vagyok?" addig használom a szót, hogy cigány. Nem sértő, nem lenéző. Szerintem. Hiszen valahova születni nem érdem, hanem állapot. Érdem - a szó nemesebb értelmében - az emberré válás, akárhova is születünk.
No de, félre a kitérővel, ott tartottam, hogy a lapaj megpróbált aránylag tisztán keresztül kerekezni az aknatámadást átélt területre emlékeztető földúton a Kavicsos tó mellett. Vagy egy kilométerre jártam még tőle, amikor észrevettem. Ő kerékpáron, én futottam, és a körülményeknek köszönhetően sokkal gyorsabb voltam.
Nem tudom, hogy mikor vett észre, de úgy száz méterre lehettem tőle, amikor benne is mint minden kamaszban feltámadt a versenyszellem. Részben feladva a körülményes sárkerülő kerékpárbalettett, vissza-visszatekintve gyorsított… már amennyire ezt gyorsításnak lehet nevezni, mert továbbra is kerülgette a vízzel telt gödröket.
Nagy nehezen szerzett egy kis előnyt, tán két-háromszáz métert, de megint ott lihegtem hallótávolságon belül, ő meg kapkodta hátra a fejét, hogy felmérje a távolságot. Hogy lássa ki tud-e előttem jutni a sima aszfaltozott útra, ahol nem hagyja le szégyenszemre a gyalogos, azaz a futó.
Megszoktam és mindig megmosolygom az ilyen helyzetet. Itt a kátyúk közt ugyanúgy, mint a Szépvölgyin felfelé, vagy a Veres Péteren görkörcsolyával. Valahogy a bringások nehezen emésztik az előzést…
Szóval faragom le a métereket, amikor hirtelen két horgász, pattan az útra a lapaj előtt pár méterrel és kiabálnak felém, hogy "Tied a bicikli? Tied a bicikli?"
Elsőre nem is értem a kérdést.
Ez nekem szól? De láthatólag nem a sráctól, hanem tőlem kérdezték.
Hogy enyém? A bicikli? Hiszen én futok. Hát hogy lenne az enyém? Intettem, meg vissza is szóltam, hogy nem. Azok félreálltak. Intettem nekik, ők intettek nekem… futottam tovább.
És lassan megértettem. Azt hitték, hogy tolvajt kergetek. ….és segíteni akartak. …és ha zenét hallgatok, akkor nem értem a kérdést. És akkor kíméletlenül leverik a lapajt a bringáról…
Nem vonnék le következtetést, mert a történet sokat és sokfélét kínál. Mindenki vonja le magának, ízlése szerint!