Így emlegetik David Mamet telesales ügynökökről írt színdarabját...a darabból írt film jut eszembe arról amikor rájövök, hogy én vagyok a hibás, mert valamikor valakinek, megadtam a telefonszámom, ők meg élnek/visszaélnek vele. Az utóbbi időben egyre erőszakosabban.
Persze értem én, hogy a vonal túloldalán ülő hölgynek (mert nálunk a telefonos ügynökök jobbára nők) el kell adnia valamit, mert ettől függ a jutaléka. Értem én, hogy nem szórakozásból hívogat. …és azt is értem, hogy belefásul, és már nem érdekli, hogy zavar, vagy nem, hogy éppen a metrón vagyok, vagy a cseresznyefán… ha felvettem mondja. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy közben mintegy a marketing mantrával párhuzamosan erősen imádkozik, hogy „add, hogy ez most ne legyen bunkó”.
Mert az ott, a vonal másik végén, gyakran bunkó. Ha magamat veszem alapul akkor úgy tízből… maradjunk annyiban, hogy sokszor.
Utólag persze megbánom, mert valahogy mindig az a film jut eszembe a „Kibaszott ügynök halála” azaz Glengarry Glen Ross...
Szóval azok ott a vonal túl végén, emberek. Csak valahogy, amikor csörög a telefonod és rád [jó akkor rám] akarnak éppen sózni valamit, amit valószínűleg még így sem, nemhogy magadtól.. akkor ezt könnyen kétségbe vonod. És a telefonos ügynökben az a jó, hogy Te, akit hívott elküldheted az anyjába. Mert lelkiismeret furdalásod sincs. Mert nem látod az arcát. Mert nem tudod, hogy hogyan érinti a dühöd. Mert megteheted. Simán. Mert akkor mi lesz? Nem fog hívni többet? Ugyan már! Viszont neki ott a vonal túl végén… Neki pofa súlyba. Nem szólhat vissza, főleg nem olyan ordenáré hangnemben, amilyen éppen elküldik melegebb éghajlatra. Mert a beszélgetést rögzítik, és ha az ügyfél reklamálja a stílust…
Szóval én általában úgy érzem, hogy a telefonos ügynök nem is ember… néha valószínűleg ők is úgy érzik. Kontakt van, darálni kell a szöveget mielőtt…
Jó n’pot kívánok, (itt egy alig érthető hadarás következik, mert bemutatkoznia kell, még ha nem is akar) vagyok a Banktól. Azért hívom, mert úgy látjuk, hogy a folyószámlájára [hányan nézik, nézegetik a folyószámlám fordul meg a fejemben a kérdés] az elmúlt fél évben nem érkezett munkabér. Nem tudom mi váltotta ki az elégedetlenségét, de szeretném felhívni a figyelmét, hogy munkabér átutalása esetén a Bank…
Itt szakítottam félbe.
Elnézést hölgyem, de arra nem gondolt, hogy az elmúlt fél évben nem volt munkabér jellegű jövedelmem? – kérdeztem vissza.
Csönd.
Tíz, tizenöt másodperc.
csak… bár nekem perceknek tűnt a hllgatás. A kezdetei rohamtempóból egy halk „bocsánat”-ra még futotta. Letette.
Az a valaki ott, nem tudott hirtelen mit kezdeni az információval. Erre nem tanították a tréningen… a lehetséges valóság nem volt a válasz opciók között…
Pedig én még Békés karácsonyt akartam kívánni neki.
