"Nyílt levélben követte meg Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) alelnöke Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját, amiért őt a Mazsihisz keddi sajtótájékoztatóján „az ott jelenlévő egyik személy… durván sértegette, mélyen megalázta”." – adja tudtul az MTI.
Lett lévén arról szó, hogy Karsai László történész azt találta mondani a Terror Háza igazgatónőjéről, hogy
...amikor történészek kérik, hogy Schmidt Mária, a holokauszt tagadásáról és relativizálásáról hírhedett történésznő legyen a józsefvárosi projekt vezetője, akitől azt elvárni, hogy majd érdemben szembenéző, komoly, önvizsgáló oktatási projektet fog letenni az asztalra, ez körülbelül olyan, mint hogyha egy nyilvánosház vezetőnőjétől kérnénk erkölcsi útmutatásokat.
Nos, ha jól értem Feldmájer Péter azért kért elnézést, mert Schmidt Máriát egy madámhoz hasonlította történész kollégája, s nem pedig azért, mert holokauszt tagadónak nevezte... Khmm.
Halkan jegyzem meg, egy madám, előélete minden további nélkül lehet makulátlan, mint ahogy egy étterem vezetője, sem minden esetben volt pikolófiú.
És, ha már itt tartunk, Karsai szavai akár még dicséretnek is vehetők, már, ha az ember néha napján olyan szerzők műveit is olvassa, mint Graham Greene. Ő írta az Utazások nagynénémmel(Holnap, 2008) című regényében a következőt:
Mert a hajdani nyilvánosházakban aztán volt fegyelem. A madám bizonyos értelemben hasonló szerepet töltött be, mint egy nagy múltú leánygimnázium igazgatónője. És a nyilvánosház, akárhogy vesszük, bizonyos iskola, nem utolsósorban az erkölcsök iskolája. Én számos egészen kiváló madámot ismertem, aki éppoly otthonosan mozgott volna egy leánygimnáziumban, sőt jó néhánynak rangot is adhatott volna.
Nos ennek tükrében értem, hogy miért kellene visszavonni Karsai László szavait…
...de bocsánatot kérni?