Egyenlőre még csak most tudatosul bennem, hogy január 12-én sztrájkolni fogunk, mi azaz a köz szolgái. Illetve, azt még nem tudom, hogy személy szerint én sztrájkolni fogok-e. De szerencsére ezen még ráérek gondolkodni, majd januárban.
Egyenlőre még csak most tudatosul bennem, hogy január 12-én sztrájkolni fogunk, mi azaz a köz szolgái. Illetve, azt még nem tudom, hogy személy szerint én sztrájkolni fogok-e. De szerencsére ezen még ráérek gondolkodni, majd januárban.
Mert bizony én nem vagyok tagja a szakszervezetnek. Voltam. Aztán egyszer megkérdeztem, hogy a munkánk becsületének megőrzését nem segítené-e az, ha megszűnnének az alibi állások, a kapun belüli munkanélküliség. Mert az értelmes munka szükségességét könnyebb lenne védeni. Azt a választ kaptam, hogy ez nem a szakszervezet problémája. Kiléptem.
Szóval most a közszolgák valószínűleg szakszervezeti tagságtól függetlenül sztrájkolni fognak. A tizenharmadik havi fizetésért, vagyis inkább azért, hogy a reálbérünk ne csökkenjen. Ez azért érthető igény.
Tehát nem azért, hogy jobb legyen a közigazgatás színvonala, nem azért, hogy jobb legyen az oktatás színvonala, nem azért hogy ne haljon meg senki sürgősségi ellátás helyett egy korház vécéjében... Hanem azért, hogy ne éljünk rosszabbul, mint... Valójában, azért ez úgy szól, hogy azt mindenki érti, hogy a nincsből nem lehet adni, de sokan úgy érzik, hogy nem annak a rétegnek kéne nem adni, akik jövedelme a leginkább átlátható. (A jogsértésből pénzt szerzőket nem keverném most ebbe bele) Utoljára azt hallottam, hogy amíg a pártok, egyházak adóforintokat, kapnak, addig a közszolgák reálbére ne csökkenjen. A pártokat, egyházakat tartsák el a híveik.
Elkalandoztam.
A közszolgák, még nem sztrájkolnak. Még a buszvezetők sem. Talán – de ez bármelyik percben változhat – a Gaskó féle szabadcsapatok sem. Még csak Ferihegyen van sztrájk. Természetesen a LIGA támogatásával.
Nomármost a sztrájkot szervező követeléseit olvasgatva azt hiszem, igazuk van, hiszen védeni kell a munkavállalót.
Csak az a baj...
Az a baj, hogy néha felszállok a monori vonatra. És a monori vonaton sokan vannak vecsésiek, meg üllőiek, meg monoriak. És ezek a települések arról ismerkszenek meg, hogy rengeteg lakosuk dolgozik a repülőtéren. És persze a munkavállalói elégedetlenség téma. Téma otthon, a piacon, a kocsmában.
Szóval felszálltam a vonatra, és hallgattam a híreket.
A pletykát.
Azt mondják az asszonyok, hogy a kiszervezéssel a legnagyobb baj leginkább, hogy ugrik a szabadjegy.
Mert a túlórák nem jelentenek újdonságot a dolgozóknak, ez mondhatni a váltóműszak (két nap munka, két szabadnap) velejárója.
Meg kell mondanom, hogy évekkel ezelőtt amikor még Ferihegyen dolgoztam, ezt szerettem az egészben a legjobban. Igaz, nem volt hétvége, nem volt ünnepnap. Az ember általában, úgy havi kétszáz órát dolgozott. Érdekes, amióta nem váltóműszakban dolgozom, most is simán összehozom ezt a mennyiséget. Csak akkoriban valahogy jobban esett. Több volt a szabadidőm.
Meg azután a repbiztonságiak tiltakozása is érdekes. Különösen a 16/2000. EüM rendelet tekintetében. Ennek a 2. számú melléklete foglalkozik az egyéni sugárterhelés rendszeres ellenőrzésével. A hangsúly a 2000. évszámon van. Akkor még a repülőtér üzemeltetője nem a BA volt, hanem az LRI. Érdekes módon akkor még nem zavarta a szakszervezetet az ionizáló sugárzás.
Szóval akárhogy nézem, kezdem ezt a sztrájkot nem szeretni.
Úgy tűnik, tényleg a szabadjegyekről szól.