Bevallom első blikkre adtam egy piros pontot Hoffmann Rózsának, mivel bejelentette, hogy az elmúlt évtizedekben fényéveket javult a magyar pedagógusképzés, még ha nem is minden fronton, de a nyelvtanárok esetében mindenképpen.
Bevallom első blikkre adtam egy piros pontot Hoffmann Rózsának, mivel bejelentette, hogy az elmúlt évtizedekben fényéveket javult a magyar pedagógusképzés, még ha nem is minden fronton, de a nyelvtanárok esetében mindenképpen.
Nekem ne mondja senki, hogy ennek nem lehet, és nem kell örülni.
Erre akkor jöttem rá, hogy amikor Z. barátomnak megemlítettem, hogy mit szól az oktatásügy legújabb ötletéhez, mi szerint két idegen nyelv kötelező oktatását kívánják bevezetni az általános iskolában.
Z. letette a korsót. Rám nézett, és azt kérdezte, hogy életem során hány nyelvet tanultam - már az anyámén kívül - és mégis mennyi időn keresztül.
Mondtam neki, hogy oroszt vagy nyolc évig, németet négy évig és angolt kilenc hónapig.
Felhúzott szemöldökkel néz rám, hogy akkor? És be kellett látnom, hogy oroszul és németül egy kukkot sem tudok, angolból legalább van egy nyelvvizsgám, bár gyakorlatban a megszerzett tudást már rég nem tudnám használni. Mondjuk az orosz kötelező volt. A németet nem én választottam. Az angol, nos az személyes elhatározásból eredt. Most jövök rá két hónapig az eszperantóval is próbálkoztam, sok haszna annak sem volt.
Na most, ha a kötelező nyelvoktatás ennyire sikertelen volt az esetemben, ahogy még sok ezer honfitársam esetében, akkor talán nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy a hiba nem csak a tanulókban volt.
Ergo, ha most már az általánosban két nyelvet akarnak tanítani az ifjúságnak, akkor jelentősen javulnia kellett az oktatás minőségének, különben az egésznek semmi értelme.
Ha már így lelombozott, gondoltam elkanyarítom a témát és azt kezdtem el dicsérni, hogy valamelyik felekezeti iskolában gazdaasszony képzés indul, ahol a tanulók megtanulhatják beosztani a kosztpénzt.
A fiúknak miért nem? - kérdi, majd legyint, hogy ha csak úgyis opcionális lesz a kosztpénz beosztásának oktatása, akkor kenhetjük a hajunkra, mert – tör ki belőle a HR-es – tudod, hogy melyik kérdésen vérzik el a legtöbb pályázónk? Megmondom. A bevásárlólistán.
Meg akarsz hívni magadhoz hét vagy kilenc embert uzsonnára. Azért vagy mert ugye azok a mocskos anyagiak… Egy főnek két pár virslit, három zsemlét és 2x40 gramm mustárt vagy ketchupöt szánsz. Mennyiből hozod ki a legolcsóbban, ha a boltban az egyik fajta (öt darabos) virsli 300,-; a másik fajta (nyolc darabos) 500,- forint. A zsemle darabja 16,-; a hatos csomag 90,-; a tucatos kiszerelés 160,- forint. A mustár/ketchup kis üveges (420 gramm) kiszerelésben 500,-; nagy üveges (720 gramm) kiszerelésben 800,- forint.
Mennyiből úszható meg 7 ember meghívása?
Mennyivel kerül többe 9 embert meghívni?
Nem egy bonyolult feladat ugye? – kérdezi. Adunk rá húsz percet…
És tízből nyolcan elrontják.
Mert maguknak nem vásárolnak. Mert bontott csomagot akarnak venni. Mert nem tudják, hogy mennyi egy tucat… Érettségivel vagy diplomával, egyre megy.
Egyre több mindent akarunk az emberek fejébe tömni, csak azt nem tudom, hogy mikor kezdik el gondolkodni is megtanítani őket.
Na számoljunk, mi a jobb nekünk, ha iszunk még három pohárral, vagy csak két korsóval? – közben már a pincérnő felé kacsintgat.
ps: 7 vendég esetén 3.940,- forintot kell elkölteni, míg plusz két fő 910,- forint többlet kiadást jelent.
