Ott a plakáton a bohóc. Kakukktojás mondhatni nincs az ellenzéki listán. Egy Auguszt, egy csetlő-botló szórakoztató, az őszinte, az ösztönlény, és Ő, pont Ő nem érdemel több esélyt..
Ott a plakáton a bohóc. Kakukktojás mondhatni nincs az ellenzéki listán. Egy Auguszt, egy csetlő-botló szórakoztató, az őszinte, az ösztönlény, és Ő, pont Ő nem érdemel több esélyt..
LÉT pénz, feltétel nélküli alapjövedelem…. Ez megint egy olyan dolog, amivel elméletileg egyet értek, de…
Biztosan bennünk van a hiba, mert ebben az országban mindig van kit utálni. Vagy ha nincs, majd a kormány gondoskodik róla, hogy legyen.
Így emlegetik David Mamet telesales ügynökökről írt színdarabját...a darabból írt film jut eszembe arról amikor rájövök, hogy én vagyok a hibás, mert valamikor valakinek, megadtam a telefonszámom, ők meg élnek/visszaélnek vele. Az utóbbi időben egyre erőszakosabban.
Futok, előttem kátyús, vizes, sáros úton a lapaj cigánygyerek nehezen halad az ócska biciklivel. Próbálja nem nyakig összesarazni magát...
Kaptam egy felkérést, hogy csatlakozzam egy fészbúk csoporthoz. Nincs ebben semmi különös, az ember naponta csatlakozhat ilyen, meg olyan csoportokhoz. Kényelmes, lehet állást foglalni a fotelből, nem kell az esőben meg a tűző napon kint állva demonstrálni… mondhatnám.
Vajon, valamikor tudok-e valami mást mondani erről a napról? És vajon kellene-e mást mondanom?
Az van, hogy annyi minden projekt mocorog az agyamban és valahogy nem nagyon kerülnek megvalósításra… Pedig.
Azt, hogy kik is azok a kommunisták (már kis hazánkban), azt soha sem tudtam, de szerintem szegény Marx meg Engels sem találna belőlük sokat. Nem hogy most, de még a Kádári időkben sem. Pedig naponta hallom, hogy a kommunisták ezt meg azt csinálták… akkor. Meg mostanság.
Rá kéne gyújtani. Nikotinhiányom van. Holnap. Holnap biztosan veszek már cigit...
Küldi a csekket a Nemzeti Szülőlehúzó, hogy aszondja, ha nem fizeted be a fehér(!) csekket július 31-ig, akkor nem biztos, hogy a gyerekednek lesz tankönyve jövőre.
Viszonyom van. Már úgy értem, a könyvekkel. Nem mondom, a Dédi még – szinte – boldog monogámiában élte le az életét. A Bibliával. Bár azt hiszem neki is voltak kisebb kalandjai még süldő lány korában… Gárdonyi, Jókai bizton megkísértette.
Azt hiszem a 2013-as Eurovíziós Dalfesztivál Magyarország számára blama. Na nem úgy, mint ahogy azt sokan gondolták...
Tegyük fel, hogy elhiszem azokat a lózungokat, amikkel pártunk és kormányunk ezt a trafikmizériát magyarázza, hogy aszondja a nép egészségének védelme, meg átlátható kereskedés, meg hasonló marhaságok… Mer’ én ilyen naiv vagyok.
No fiúk, ott a katasztrófavédelem irányítási központjában.
Lehet kinézni az ablakon...
...esik a hó, fúj a szél.
Nem szeretném, de úgy néz ki, lehetőségetek lesz pótvizsgázni.
Lassan túl vagyunk ezen a tanulságos hétvégén. Ismét járt az idő, és a katasztrófavédelem ismét pörgött a hátán, mint a felborított ganajtúróbogár. Mondanám, hogy ennyi, de nem, mert lehet az isméteket folytatni.
Ízlelgetem ezt a mondatot, hogy Az Alkotmány nem játék!, és Most (sic!) valahogy mégsem mondanám ki szívesen.
Miért pont Magyarországon? – ezzel a kérdéssel kezdődött, vagyis inkább egy idézettel a kultúrember Da Vinci-kódjának is becézett Eco műből, a Foucault-ingából.
Én azért most sajnálom szegény kormánypárti trollokat. Úgy megsimogatnám vigasztalásként a buksijukat.
…és akkor az ember gyereke elmorzsol valami keresetlent a foga között a mentős kedves mamájával, vagy a szexuális szokásaival kapcsolatban, esetleg javaslatokat is ad neki az utóbbi témában. A vehemensebb vérmérsékletűek ezt hangosan teszik. Pedig a mentős nem tehet semmiről.
Egy régi poszt.
2008-ban a tandíjat eltörlő népszavazás győztesei közt akadtak olyanok, akik attól tartottak, hogy a győzelem a csórókat kiszorítja az egyetemekről... Négy évvel később kiderült, hogy igazuk volt.
Csak abban tévedtek, hogy Gyurcsány lesz a galád.
Lassan már tényleg nem lesz olyan réteg, akit ne érintene hátrányosan a Nemzeti Ellehetetlenítés Rendszere. Nyugdíjasok, munkanélküliek, rokkantak, betegek… és most sorra kerültek a diákok, akik állítólag a vártnál hevesebben reagáltak.
„És azt sem tudtam, kérem, hogy nem szabad lopni,
A szegény emberekkel mindig kitolni…”
Ha menni kell, hát menni kell. Mármint előregisztrálni, hogy a választójogot gyakorolhassuk. Aztán meg választani is.