Még egy pénteki történet. A viszonylat ugyanaz, csak visszafelé. Dugó...
A dugó csak akkor jó, ha nem sietek sehová. Meg az is kell hozzá, hogy én legyek az, aki ül... Most így történt.
Egy tizenéves évei végén járó fiú nehezen viselte a helyzetet. Hja, ennyi idős koromban én is voltam minden csak türelmes nem. Tehát a srác egyre beszédesebb és hangosabb lett, megpróbálta szórakoztatni azt, akivel együtt utazott. Először azt hittem, hogy a barátnőjét szórakoztatja, de kiderült, hogy az anyukáját.
Szóval szóltak belőle a rajzfilmslágerek, majd végén már csak a Szamár maradt a Shrekből. Kb. a harmincadik "Ott vagyunk már?" kérdésnél egy utastárs nem bírta és rászólt. Csak annyit, hogy "Jó lenne, ha abbahagynád, mert idegesítő!"
Igazából, a nőt, aki rászólt, már régről ismerem a buszról. Na jó őt magát nem, csak a szokásos megnyilatkozásait. Általában hangosan és hevesen szidja, a zsidókat, a kommunistákat, de legfőképpen a kormányt. Halottam már tőle kifakadást az utak állapota miatt, az útfelújítás miatt, szóval bármi is történik, ami nem tetszik neki a zsidókommenisták, vagy a kommenistazsidók a hibásak.
Nos tőle rászólásként azt vártam volna, hogy "A pofádat befogod, ugye?", ehhez képest visszafogott volt. Nem úgy a Szamáranyuka.
Az eljövő öt percben megtudtam, hogy aki rászól a fiára, az kommunista és idegbeteg. Attól idegbeteg, hogy a kormánya meg lesz buktatva, és jól a szemétdombra kerülnek. A folytatásban kiderült, hogy nemzetáruló, mert kommunista létére nemzetiszínű szalagot tett a táskájára, amit jól le kellene tépni, mert az ilyen nem magyar.
Mit mondhat erre egy harcos antikommunista? Adott helyzetben semmit. Ebből a helyzetből nem lehetett jól kijönni.
És még ott volt a folytatás. Az ifjonc kedvesen megkérte anyukáját, hogy hagyja már, ő tisztán látja, hogy hősnőnk csak azért ideges, mert magányos. Biztos elhagyta a pasija. Feltehetőleg azért, mert látens leszbikus. Ha be merné vallani magának feltehetőleg boldog párkapcsolatra is lelhetne...
Itt megállt a busz, leszállt a nő...
Azon gondolkodom, hogy hogyan tudta mindezt feldolgozni. Sírt-e a fürdőszobában, vagy evett egy nagy adag fagyit?