Eltelt egy hét, újabb kísérletet tettem a bejelentkezésre.
Hja, ügyintézni nem egyszerű. Ez már sikeres volt, de most már biztos vagyok benne, hogy Pestszentlőrinc-Pestszentimre jegyzője nem egy gyakorlatias elme. Csak a lelke láng...
Tehát okmányiroda. Tömeg. Szerencsére a jogosítványért, útlevélért, személyiért ültek/álltak sorba sokan.
A mai első benyomásomról majd külön, de találkoztam „A Hivatallal", az igazi hatalom letéteményesével.
Mindenesetre most húsz perc alatt jutottam az ügyintézőig, ami igazán szép eredmény mert most öten voltak előttem, ez meg így mintegy ötszáz százalékos ügyintézői teljesítmény javulás. Amikor végre rám került a sor, az ügyintéző köszönt - ismét fejlődés egy hét alatt - majd elvette a papírokat, azaz bejelentőlap, adás-vételi szerződés, tulajdonlap (igaz több, mint egy éves), személyi, lakcím kártya. Megállapította, hogy kitöltöttem a bejelentőt, megnézte a szerződést, és az igazolványokat, majd elvonult a szerződéssel. Öt perc múlva visszajött egy kinyomtatott papírral, és megcsinálta a lakcímkártyát. Ennyi.
Amíg távol volt nézegettem a falra tűzött papírjait, illetve azt a kisokost, amin az állt, hogy mi kell a lakcím bejelentéshez. A második pont három hónapnál nem régebbi tulajdoni lap. Amikor ide értem eszembe jutottak a jegyző felmenőági rokonai. Képes lenne az a nőszemély - majdnem egy szárnyashoz hasonlítottam - háromezer forintot legombolni, csak azért, hogy valaki bejelentkezhessen??? Ez nem normális, de legalább is szociálisan érzéketlen.
Épp a jegyzővel kapcsolatos jelzős szerkezeteket fogalmazgattam magamban, amikor visszatért az ügyintéző - mint említettem - egy papírral. A papír a Takarnet - ez az elektronikus földhivatali adatbázis - lakásra vonatkozó adatait tartalmazta. Gondolom valaki felhívta a jegyző figyelmét, hogy így egyszerűbb és olcsóbb a polgárnak, ha már be szeretne jelentkezni. De akkor miért van még a felirat az ügyintéző mellett? Nem értem.
Meg is kérdeztem az ügyintézőtől - aki ugye a lakástulajdonos aláírását még véletlenül sem nézte meg -, hogy „Ugye nem a helyrajzi számhoz kellett a szerződés, vagy a tulajdoni lap? Azt ugyanis a múlt héten is meg tudtam volna mondani".
Megnyugtatott, azért kellett, mert „nehogy már az ügyfelek csak úgy be mondjanak egy helyrajzi számot".
Tényleg nehogy már. Mert most végül is ugyanaz történt.
Kell a hely és a munka a lakcím fiktíválónak.
Azt már csak halkan jegyzem meg a Jegyző asszony és Mester László polgármester úr felé, hogy képzeljék már magukat az utánam jövő helyébe, aki csak hosszútávú bérleti szerződés alapján szerette volna a tartózkodási helyét bejelenteni. Mert a bérbeadó - érthető módon - csak ehhez járult hozzá, de talán az is logikus, hogy a tulajdonra vonatkozó papírokat nem adja ki a kezéből. Főként, ha vidéken vagy külföldön él.
Vagy ilyenről még nem halottak Pestszentlőrincen?
Ha ilyen apróságban ilyen illogikusak a jegyző intézkedései, akkor tartok tőle, hogy nagy dolgokban még nagyobbakat hibázhat.
