Városi futás. Aki volt mát ilyenen tudja, hogy különleges élmény.
Más egy várost látni a mindennapok forgalmában, és más, amikor egy-egy verseny erejéig részben kiürül. Fieszta hangulat. Az emberek többsége a futókat látván megáll, nézi, fényképezi a színes forgatagot. Jó nézni őket. Az élményt fokozza, ha közük vagy.
Láttál már versenyt belülről?
Az összetartozás érzése. A nézők bíztatása. Az, hogy meg tudod csinálni. Az, hogy ott vagy, hogy olyan helyen futsz, ahol máskor csak félve léphetsz le a járdáról, amit még csak autóból láttál. Más dimenzió.
Városi futás, görkorcsolya, kerékpár. Együtt a tömeggel. Bennem mindig a Loksi szólal meg, azt érzem, hogy Miénk itt a tér.
Versenyek, amiért utazol. Helyszínek, amiket megnézel. Előtte, utána.
Emlékek. Nem az emblémázott pólóért indulsz egy versenyen, de amikor hetekkel, hónapokkal később felveszed, sokat jelent. Hozzád szól. Füledbe súgja, hogy ott voltál, hogy kibírtad. Elmosolyodsz a kis hősiességed emlékétől. Versenyek. Ismerős és idegen városok, ismerős és idegen házak. A saját városod egy új arca. A készülés a versenyekre. Az edzések, mert ott akarsz lenni.
Vagy tíz éve nem futottam, de ha versenyt látok, megállok nézni a futókat, és arra gondolok, hogy ott kéne lennem. Persze itt az új szerelem a görkorcsolya. Kevés a városi verseny, de akad. Megyek, mert ott kell lennem. Ugyanazt érzem, mint a futók.
Tervezem a jövő évet, hogy mit engedhetek meg magamnak. Belefér-e Kassa, vagy Linz.
Most el akarnak venni tőlem egy várost. A szülővárosomat.
Azért, hogy az autósoknak adják teljesen. Mintha nem lenne az övék már így is. Övék az úttest, a járda. Uralják a várost, és most azt az évi tizenvalahány napot is elveszik miattuk.
Nem az autósak hibáztatom, nem ők akarják. Sokan vannak ott közülük a versenyeken.
Néhány pökhendi politikus, rájuk hivatkozva akar betartani a főpolgármesternek. Ostobák, miközben Városképvédelmi Bizottságnak hívják magukat, szürkítik a város képét.
2007-ben nyolc budapesti városi futóversenyen megközelítőleg ötvenegyezren indultak. A városvédő futáson a Vivicittán több mint tízezren indultak. Az indulók száma évről évre nő.
Ebből nem kér a fővárosi mszp és fidesz.
Nevezzük meg ennek a kapitális baromságnak a kiagyalóit. Horváth Gyula (mszp) Ughy Attila (fidesz).
(2007-11-22 A folytatás is azt támasztja alá, hogy a városképvédelmi bizottság döntéséhez semmi köze sem az autósokhoz, sem a városképhez. Egyszerűen csak a be akarnak tartani Demszkynek. Sikeres rendezvényeket akarnak ellehetetleníteni. Az ár nem számít.)
Végre megnyilatkozott az ügyben az igazi célpont, Demszky Gábor.
A főpolgármester szerint a többnyire hétvégén tartott versenyek valóban nehezítik a közlekedést, de az okozott kellemetlenségek elhanyagolhatók ahhoz képest, hogy a rendezvényeknek milyen jelentős szerepük van a város életében.
A Főpolgármesteri Hivatal sajtóosztálya közölte: a maratonra és a félmaratonra 2007 szeptemberében 53 országból több mint 2.700 külföldi amatőr futó nevezett; a két esemény összesen 21.000 vendégéjszakát jelent a főváros turizmusa számára. A főváros számításai szerint a Budapestre érkező futó célturisták több mint 600 millió forintot költöttek idén.
És még egy adalék. A FigyelőNet interjút közöl Horváth Gyulával.
Ez úton hívnám fel a fővárosi szocialista vezetés figyelmét, arra, hogy ez az ember nem ismeri és nem szereti Budapestet, alkalmatlan várospolitikusnak. Álljon itt tanúságul az interjú vége:
Riporter: Ezek szerint a Bécs-Budapest Szupermaraton 2008-ban nem ér el Budapestig?
Horváth Gyula: Nem tudom, én kilenc futóversenyről szavaztam. Lehet, hogy ez is közte volt. (Közte - A szerk.)
R.: Mit javasol, hol rendezzék meg a futók a versenyeiket, a városon kívül?
H.Gy.: Én politikus vagyok, nem sportszervező.
Nos, Horváth úr véleményem szerint még az sem!
