Néha az a fixa ideám, hogy a választásokat Magyarországon az nyeri, aki kevésbé akarja elveszteni. Biztos üldözési mániám van.
Laikusként figyelem a választások körüli hajcihőt, és azt látom, hogy a választási döntést egyáltalán nem befolyásolja, hogy melyik pártnak mi a programja. Az elmúlt tizenhét évben kialakult a két pólus, ami mellett a kis pártoknak igazából nincs helye. A magyar választási rendszerben kis pártnak csak akkor van esélye, ha kevesen mennek el szavazni. A bizonytalanok - ha elmennek - valamelyik nagy pártot támogatják.
A két pólus, akiket jobb és baloldalként szoktunk meghatározni a FIDESZ és az MSZP. Már a meghatározás is érdekes.
A jobboldal lenne a Fidesz, miközben a polgárinak nevezett külsőleg keresztény, konzervatív, nacionalista ideológiája a kádári időket idéző gazdaságpolitikai elemekkel van teletűzdelve. Orbán Viktor figurája már-már népmesei. Figurájában keveredik a legkisebb fiú, és a gondoskodó jó király alakja. Pont, mint Kádár figurájában.
A baloldal lenne az MSZP, aki miközben a baloldali értékekről beszél, neoliberális gazdaságpolitikát folytat. Reformjai csak szóban védik a leszakadó rétegeket, valójában mindent a mindenható piacnak rendelnek alá. Gyurcsány Ferenc is a legkisebb fiú figuráját keveri az amerikai filmek self made man hőseinek az alakjával.
Két oldal. Két karizmatikus vezető, akiket lehet szeretni, vagy gyűlölni, de nehéz semlegesnek maradni az irányukban. Persze a ”szeret, nem szeret” mértéke egyénfüggő.
Úgy látom, hogy ez a szeret, nem szeret megközelítés befolyásolja a választók nagy részét. A választáson résztvevők (szavazók) számának növekedésével, egyre nő azoknak az aránya, akiket a ”nehogymá’ez nyerjen” megközelítés motivál. Választásukat a legkisebb rossz elve vezérli.
Sokáig azt hittem, hogy ez a választói magatartás nemzeti (értsd erre a kilencvenháromezer négyzetkilométerre kiterjedő) sajátosság.
Ugyanakkor a múlt vasárnapi romániai EP választás kapcsán ugyan ezt tapasztaltam a székelyföldi magyarság részéről. Kaptam néhány észrevételt a Tőkés püspök vereséggel felérő győzelméről írtakkal kapcsolatban, ami érdemes a tovább gondolásra.
A romániai EP választás során azok a pártok küldhettek képviselőt Brüsszelbe, akik megkapták a szavazatok öt százalékát. Független jelölt esetében ez két százalék. A Markó Béla által vezetett RMDSZ az előrejelzések alapján úgy gondolta, hogy egy egységesen fellépő magyarság a mandátumhoz juttató szavazatoknak majd tizenöt százalékát képes megszerezni, ami öt (maximum hat) képviselői helyet jelent. Erre tekintettel ajánlott fel helyet Tőkés püspöknek az RMDSZ listáján. Tőkés ezt nem fogadta el.
Nem fogadta el, mert
Tőkés püspök úgy gondolja, hogy a székelyföldiek többsége "jó királyként", felkent vezetőként gondol rá.
A választási eredmények tükrében ez a véleménye kapitális ökörségnek minősíthető, ugyanakkor a választási eredményeket befolyásolta.
A püspök úr - gondolom én - azt hiheti, hogy az a százhetvenötezer szavazat, amit kapott a személyének szól. Ez bizony, marhaság kedves Püspök úr!
Egyszerűen az történt, hogy sokan bedőltek a blöffjének. Sokan azért szavaztak rá, mert elhitték, hogy a két százalékra még van esély, az ötre már nincs. Ez bizony hazugság volt, de legalább is csúsztatás. (hopp gyűlnek a főbűnök a püspök úr számláján) Igaz sikeres, hiszen Tőkés püspök már EP képviselő lesz.
Főhet a Fidesz feje is, mert most derült ki igazán, hogy a székelyföldi magyarság nem Fidesz párti. Szavazataik (ha Kövér László terve véletlenül megvalósulna) megoszlanának a magyarországi pártok között, vélhetőleg a Tőkést bejuttató szavazatokból egyaránt jutna balra, és a szélsőjobbra is. Székelyföld - mint látható - nem hisz a "jó királyban".
