Kara, a kán bölcs vezér volt. Szívében a sztyeppéken vágtató harcosok tüze lakott, és bölcsességét évekig csiszolta, mint a korábbi Nagykánok tanácsadó testületének vezetője. Igaz akkor még büszkén viselte a Kartal nevet. Kara úgy érezte, hogy ő legbelül még lázadó. Legalábbis, ha az érdekei úgy kívánják.
Ő már akkor is tudta, hogy egyszer még ő lehet a Nagykán, az aki tiszte szerint egyesíti a tatárokat. Ő lesz az, aki felülemelkedik a seregeiket vezető tatár hercegek civódásán és megmutatja az utat a tatároknak.
Kara talán rosszkor lett a tatárok vezetője.
Mire ő lett a Kánok Kánja addigra a széles sztyeppéket uraló Tatár Birodalom egészen kicsire zsugorodott. Az idők során egyes kánságok már más népek területére kerültek. Hódítottak, majd hódoltak. Voltak, akiket csellel, csalással választottak le a birodalomtól, voltak akik függetlenedni akartak tőle. Az évek folyamán a tatárok közé keveredett hódítottak és hódítók beolvadtak, eggyé váltak a tatárokkal. Többé, kevésbé…
Mire elnyerte tisztségét, a tatárok lerázták a Szovjet-Orosz Birodalom igáját, és újra saját maguk urai lettek. Bár ez nem volt igaz. Ebben az időben a tatárok már elhagyták a lovaikat és a jurtáikat, így a tatárok valójában már sok más néptől függtek.
Mire Kara lett a kánok kánja, a tatár seregeket megosztotta két herceg pártoskodása.
Az egyikük, a Vörös Herceg már a Szovejt-Orosz Birodalom végnapjaiban eldöntötte, hogy vezetni akarja a tatárokat. Felhasználta a birodalom által nyújtott lehetőségeket és a hatalom nyomába eredt. Mikor látta, hogy a birodalom nemsokára összeomlik, elkezdte kiépíteni a saját birodalmát, hogy egyszer ő vezesse a tatárokat. Ügyesen lavírozott, és már ő irányította a tatárok mindennapjait. Azt hirdette, hogy képes megújítani és felvirágoztatni a tatár birodalmat.
A másik, a Fehér Herceg - vagy Fekete? ízlés kérdése… - szintén a Szovejt-Orosz Birodalom végnapjaiban döntötte el, hogy ő fogja vezetni a népét. Lázadó volt egykoron, de mára visszatért az ősi hithez. Nem a reformokban látja a megoldást a birodalom gondjaira, hanem az ősi hithez való visszatérésben. Új Arany Hordát akar, ahol idővel ő lesz a Kánok Kánja. Ennek érdekében még azokkal a sámánokkal is hajlandó összefogni, akik csak a tisztavérű tatárokat ismerik el a birodalom részeként. Bár titkon ő is tudta, hogy az ősi hit nem megoldás, de a hatalom érdekében zászlajára tűzte azt. Egyszer egy rövid ideig már azt hitte, hogy övé a hatalom, de a Vörös Herceg és elődje kiragadta a kezéből azt.
Kara azért, hogy a Kánok Kánjává legyen, feladta elveit. Szembe fordult magával. Nem tartotta be azokat a tanácsokat, amit még Kartalként adott a nagy kán elődeinek. Tisztavérű volt Kara? Ezt talán nem is tudta, elfeledte „Kun” őseit, és a valaha volt Kartalt.
Azért hogy ő legyen a Nagykán elfogadta mind a két herceg segítségét, talán a Fehér által képviselt világ közelebb állt a szívéhez. Vagy csak az zavarta, hogy a Vörös irányítja a tatárokat?
Inkább az utóbbi, ezért Kara, a Nagykán ahol tudta, gátolta a Vörös Herceget a birodalom irányításában. Nem érdekelte, hogy ezzel használ vagy árt a népnek.
Csak egy érdekelte, hogy mindenki lássa ő Kara Kán.
