Biztos bennem van a hiba, de vannak olyan fordulatok amiket, ha egy hatvan feletti hölgytől hallok, hááát… erősen kezdek figyelni.
Biztos bennem van a hiba, de vannak olyan fordulatok amiket, ha egy hatvan feletti hölgytől hallok, hááát… erősen kezdek figyelni.
Ilyen volt ma is, amikor két jó karban lévő hatvanas beszélgetésében elhangzott a „ledobtam a láncot” fordulat. Mit mondjak, én is majdnem ledobtam. Gondoltam ez megér még két megállót…
A hölgy kezében egy szál – feltehetően anyák napi – virággal, drapp kiskosztümben próbálta átvészelni a kanyarokat. Beszélgető partnere, egy öltönyös úr a beszélgetéshez leginkább a lelkes bólogatását adta hozzá.
Mert ez egy hülye. Mert ezzel mindig össze kell veszni. Ez teljesen elfeledkezik arról, hogy ő is volt gyerek. Nem is olyan rég, úgy húsz éve még ő is tizenéves volt.
Legutóbb is a nevelési elvei, meg az ízlése… meg a mindent jobban tudása. Hát ledobtam a láncot tőle. Hülyézi az unokámat. Csak azért mert a gyerek a Győzikét nézi. Nem tudja az a mamlasz, hogy csak otthon nézi. Csak azért nézi, mert ezzel is az apját bosszantja. Az meg előadást tart az értékről, meg a kultúráról… Nagy marha az én fiam… Mert mi a baja? Az, hogy egy ripacs többet keres, mint ő. Lenézi a Győzit, mert cigány, mert reppel. Az meg ugye feka zene, a fiam szerint. Nem hallotta még a Copyt. Tudom Sándor maga sem… Higgye el, nem csak Wagner van.
Hallgattam én már sok zenét, a fiam anno állandóan metált hallgatott. Megszerettem. Van abban is jó.
Szóval a fiam szidja az unokámat. Azt meg nem szeretem… Ezért fogtam a fiam és leültettem a szobában. Bekapcsoltam a tévét. Mondom neki közben, hogy az ő zenéje sem volt jobb, de én megtanultam elfogadni. Különösen a Black Sabbathot volt nehéz. Vigyorogott is Ozzyék felemlegetésén…
Mondom neki, nézz egy kicsit a tévére, ott az a barom félistened az Ozzy… nézzed csak, addig főzök egy kávét.
Vagy öt perc múlva jött utánam a konyhába, hogy igazad van anya ő sem jobb, de a Győzikét akkor sem engedem.
Mert ez egy hülye… nem érti, hogy a gyerek így pláne ezt akarja majd nézni.
Aztán ma is, az történt…
De ezt már nem vártam meg. Tényleg le kellett szállnom…