Még egy kis Sopron. Hiszen nem csak a Lővér kemping van a világon.
Még egy kis Sopron. Hiszen nem csak a Lővér kemping van a világon.
Írtam már, hogy a városban, pontosabban a belvárosban szálltunk meg. Így adta magát a lehetőség, hogy a várkerületben sétáljunk. A Tűztornyot láttuk ezerszer, de olyan jó ott sétálni. Éppen az ó-zsinagógánál jártunk, amikor az egyik turistacsoport idegenvezetője az egyik házról érdekeset mesélt.
Talán igaz, talán nem.
Mindenesetre tovább adom, bár vegyük előre a hivatalos verziót.
Az új utca 16-os épületről van szó. Ezt találtam róla (itt).
Zártsorú, kétmenetes, udvar nélküli beépítésű, egyemeletes, gótikus ház, 1952-54-ben helyreállítva.
Az 1734-ben kezdődő telekkönyv szerint a Kisslinger-családé, majd utána 1752-1803. a Wohlmut-család a birtokos. A régi, vonalkeretes, rokokó jellegű ablakkeretekből ítélve tán ekkor falazták el a középkori ablakokat és készültek helyettük a barokk nyílások. 1803-ban a Wohlmut-család eladta a házat Kaltenecker György magyar szabónak. 1829-ben is iparos veszi meg, Gratzer Sámuel esztergályos. 1943-ban két mérműves ablak csúcsíves felső részét kibontották, 1952-ben pedig a harmadik csúcsíves ablak keretéből is előkerült több darab, valamint tagozott ablakkeret, és az épületben több, eredeti és másodlagos helyen levő gótikus ajtókeret. A helyreállítás terveit Hell Géza építész készítette, a kivitelezésben nagy szerep jutott Szakál Ernõ szobrásznak.
És most akkor az idegenvezető verziója.
„A világháború alatt valami bombázás során előkerült ennek a háznak két csúcsíves ablaka, aminek a helyreállítását csak az ’50-es években kezdték meg. A helyreállítást végző építész (Hell Géza nevét nem mondta ki), úgy gondolta, hogy ekkora falfelületre kevés az a két ablak. Virágot sem illik párosával vinni. Ezért gyorsan csináltak – a szimmetria kedvéért – egy harmadik ablakot. Pedig, ha megnézik a homlokzat díszítését, ahhoz mérte a három ablak minden csak nem szimmetrikus.
Pedig, ha jobban megnézik, a harmadik ablak belóg a boltív fölé, ahol eredetileg biztosan nem volt emelet. Jól látszik, hogy az egykor udvari bejárat volt. Amikor az emeletet ráhúzták, akkor biztosan két kockaablakot tettek fölé.
De hiába mondtam. Nem hittek nekem. Pedig csak józan ésszel kellett volna gondolkodni, de akkoriban nem védték, csinálták a műemléket.
Hát ilyen alapokra épül a hazai műemlékvédelem.”
Jó sztori. Akár igaz is lehet, mint ahogy csak merő jól hangzó fantazmagória is.
Csak azért mesélem el, mert jól hangzik.
És mert szép a ház.
