- Sanyi bácsííí! Megismer? Hehe. - kiabál át az aktatáskás a busz másik végébe. - No? Én vagyok az. A Gyuri! A téemkás Gyuri! Hehe.
- Sanyi bácsííí! Megismer? Hehe. - kiabál át az aktatáskás a busz másik végébe. - No? Én vagyok az. A Gyuri! A téemkás Gyuri! Hehe.
Úgy vigyorog, hogy attól tartok, hogy kiesik a protkója. Lelkesen integet.
A busz másik felén álló melegítőnadrágos öregúr előre indul. Kezet fognak.
- Hogy van Sanyi bácsi? Hehe. - lapogatja az öreget - Gyerek? Ja, tényleg kettő van, akkor gyerekek?... Unkák?... Négy? Na, akkor nem unatkozhat. A nyugdíjasnak soha sincs ideje Hehe. Tudja, volt egy ilyen film. Hehe. Nem hiányzik a meló Sanyibá? Hehe. Van elég otthon is. Gondolom. Hehe.
Nem igazán engedi szóhoz jutni az öreget. Csak ne lenne ilyen hangos… De azért jó látni, hogy ennyire örül neki. Az öreg is érzi. Mintha nőtt is volna egy kicsit. Valahogy jobban kihúzza magát. Büszke. Hát igen, ilyenkor szívesen lenne az ember a helyében. Szerették.
- Sanyi bá, a Palit nem ismeri. Kolléga. Őt már nem ismeri. Hehe. Tavaly jött.
Az öreg jelez, csak három megállónyit utazik.
- Leszáll Sanyibá? Hova megy vásárolni? Hehe. A dolog, az dolog. Hehe. Na jó, hogy összefutottunk. Viszlát.
A csukódó ajtó a nyájas hangot is elvágja.
- A kurva anyád, Sunyibá! - tör ki. - Na róla meséltem Palikám. Ő volt a rendészet főnöke. Vén majom. Haza lopta a fél gyárat, közben lelkesen üldözte a tolvajokat. Valahogy saját magát nem sikerült elkapnia, sohasem.
Tíz másodperc késésért már cseszegtette az embert. Állandóan feljelentett mindenkit mindenért. Olyan volt, mint a gestapó, vagy az ávh.
Egyszer kipakoltatta a táskámat, hogy lopom a szerszámokat. Nem volt benne semmi, erre megfenyegetett, hogy úgy is elkap. Szerinte a gyárban mindenki fusizott meg lopott.
Aki járt az öregnél, azt mesélte, hogy olyan a háza, mint a gyár. Ugyanaz a csempe, a járólap, a padlószőnyeg.
Képzeld, még medencéje is van... a rohadt vén rablónak.
Legszívesebben leköpném.
Mindenki Sunyibának hívta a háta mögött. Mondjuk ez a dirinek köszönhető. Hehe.
Volt valami ünnepség, ahol beszélt a diri, utána meg jött a móka-kacagás, evés-ivás, hepaj. Na ott ültünk, vártuk, hogy a diri befejezze.
Kurva unalmasan beszélt. Már tűkön ültünk. Szerintem észrevette, mert olyan kurtán-furcsán fejezte be.
Nagy nehezen meg volt a taps is. Mire a diri kiadta a jelszót, hogy most már lehet mulatni. Oda szólt a Sanyinak, csak ugye közben csuklott vagy böfögött, vagy mit csinált, ezért ezt hallotta mindenki, hogy „Suhunyikám, akkor intézkedj!” Attól kezdve ő lett „A” Sunyibá.
Elment nyugdíjba két éve. Gondolhatod, pezsgőt bontottunk. Hehe.
Ááá, inkább beszéljünk másról.
Izé, azt hiszem, mégsem lennék Sunyibá helyében…
