Paranoia. "...A hétköznapi értelemben gyakran használják a kifejezést mindenféle túlzott félelemre..." Mondom, túlzott!!
Paranoia. "...A hétköznapi értelemben gyakran használják a kifejezést mindenféle túlzott félelemre..." Mondom, túlzott!!
A paranoia valahol ott kezdődik, amikor október huszonegyedikén az ember ijedten csukja vissza a kaput a Szív utcában, miközben hangosan azt mondja, „Ez még nem lehet az!".
És tényleg nem Az. Csak két légkalapács ugatott fel. Pont úgy, mint két golyószóró. Feleselnek egymással. Törik a járdát...
- Látom, már ünnepi hangulatod van. - érkezik a megjegyzés a hátam mögül. - Csak a muníciót készítik elő holnaputánra. Tudod, két sarokra van az Andrássy.
Tudom. Hogyne tudnám.
A paranoia valahol ott kezdődik, amikor október huszonkettedikén délelőtt a közért polcai tisztára vannak söpörve. Nincs liszt, nincs rizs, elfogytak az olcsó konzervek. Tartós kenyér sincs. A sorban előttem álló kosarába még jutott.
- Csókolom - mondja a pénztáros - csak egy napot leszünk zárva.
- A próféta szóljon magából kedves. - Kényszerű félmosoly. - De tudja, ilyenkor ünnepek táján sose lehessen tudni...
Tudom. - bólintok én is. - Hogyne tudnám.
A paranoia valahol ott kezdődik, amikor október huszonkettedikén délután a sportóriás szinte üres áruházában a pénztáros mosolytalanul blokkolja a négy darab sí maszkot.
- Jöttek új sífelszerelések, kiegészítők. - jegyzi meg. Valahogy hiányzik a meggyőzés szándéka a hangjából.
- Tényleg? - röhög vissza a tereptarka nadrágos vevő - Ez most, egyelőre elég.
Fizet. Távozik.
- Ünnep lesz. - néz rám a pénztáros. Mintha maga sem hinné...
Talán megerősítést vár?
Paranoia. "...A hétköznapi értelemben gyakran használják a kifejezést mindenféle túlzott félelemre..."[Wikipédia]
