A kalauz nem hisz a járványban. Oltani vagy nem oltani kérdésében dühöng az általános bizonytalanság. Érvek, érvelők szólnak mellette és ellene egyaránt.
A kalauz nem hisz a járványban. Oltani vagy nem oltani kérdésében dühöng az általános bizonytalanság. Érvek, érvelők szólnak mellette és ellene egyaránt.
Z. például nem oltat. Ahogy megfogalmazta azért, mert teheti. Mert munkája során nem találkozik gyakran emberekkel. Nem, még mindig nem lett birkapásztor, még mindig annál a multinál személyzetis.
Szóval nem oltat, mert teheti. Inkább kikerüli a népeket, vagyis inkább a tömeget. Meg az a jólelkű főnöke beleegyezett, hogy reggel hétre járjon dolgozni és este hatig benn maradjon, viszont péntekenként be se jár. Kivéve a hó utolsó péntekén. Ja, a cég túlórát nem fizet…
Hát ez is egy módszer. Persze, ha eladó lenne egy boltban, akkor inkább oltatna.
Persze van, aki az oltás helyett a népi gyógymódot preferálja.
Mint tegnap.
A termes kocsi minden utasa érezte, hogy itt most megváltozott valami. Valaki van itt a vonaton, akit nem lehet nem észrevenni. Nem tudtam nem felnézni. Az átellenben ülő, erősen festett nő legyezni kezdte magát a betevő heticelebjével. A kocsi végéből felpattan és kimenekül a kocsiból egy utas, pedig a belépő meg sem szólal, csak odabiccent ajtónál ülőnek, valami ismerős lehet. Vagy törzsutas…
A vonat még bent áll a pályaudvaron. Mondhatni végáll. Itt azért mégsem illik azzal nyitni, hogy: kérem, az új felszállók készítsék elő a jegyüket. Azt már kérték. Ott túl a rácson. Jó érzésű kaller Kőbánya-Kispestig a fenekén marad. Mondom a jóérzésű.
De lehet-e jóérzésűnek nevezni azt a kallert, aki legalább két fej vöröshagymát tolt az arcába indulás előtt.
Szóval nem jegyet kér, inkább leül beszélgetni. Mégiscsak ismerőse lehet az ajtónál ülő. Méghozzá régi, nem zavarja a hagymabűz. Ki tudja, hanyadszor hallgatja végig, hogy nincs jobb a népi gyógymódnál. A hagyma meggyógyít, a hagyma megvéd. Meg különben sem kell félni a járványtól. Mese az, mert ha valós lenne a veszély, ingyen oltanának. Már nem azért a két rugóért, bár az is számít. Mert ki a kicsit… Szóval oltanának ingyen, és nem csak a tűzoltókat, meg a rendőröket, hanem mindenkit. Főként azokat, akiket a munkájuk során sok emberrel találkoznak. Mert mi van akkor, ha kidől az összes kalauz? Nem indulnának a vonatok. Ha nincs kalauz, a vonat sem mehet.
Ebben lehet valami, mert tavasszal azért késett húsz percet a vonat, mert a kallernek ment a hasa. Szar ügy.
Tehát – mondja – ha tényleg járvány lenne, akkor már régen belé szúrták volna a tűt. Ingyen! De amíg nem, addig ő bizony nem fél.
Többe kerülne az államnak egy járvány, minthogy a kétezer forintos vakcinán spóroljon.
Lehet, hogy gazdagabb ez az ország, mint gondolnánk…
