Pénteken úgy két óra körül értünk a bódékhoz. Semmi rendkívüli. Kolbász, forralt bor, angyalok, nippek, némi ruhanemű. Na, ettől nem lett kedvem a pénzt költeni. Na jó, a kolbász elég vonzónak látszott, de kolbászt ajándékba maximum a kutyának. Az meg nincs.
Az első, ami megfogott egy kerámia macska. A gyengém, mármint a jó kerámia, nem a békebeli vagy annak látszó nippek, hanem az olyan egyedi darabok, mint a Verámiák, vagy a Manóvilág. Na ez a macska ez olyan volt. Csak volt az a furcsa érzés, hogy ismerem. Na ja, a Kapolcsi Kerámiaműhely. Hááát cica, akkor te most maradsz itt. Csak nem fogok hazait venni Bécsben. Hopp ez a macska ráadásul csak este vigyorgott rám.
No igen azt nem mondtam, hogy egy napot a bécsi karácsonyi vásárra szántunk. Szégyen vagy nem, Bécs olyan közel van, hogy eddig csak legendákat hallottam a karácsonyi vásárról. Egyszer meg kellett már nézni.
Szóval a Rathaus. Tényleg szép, ráadásul emberi léptékű, azaz el lehet férni.
Lököttek ezek a bécsiek, legalább kétszer ennyi bódét be lehetett volna zsúfolni ide, ami ugye kényelmetlenné tenné az egészet, de legalább megmarad a karácsonyi diliház jelleg.
Az étlapunk punccsal és kolbásszal kezdődik.
Mindkettő forró. Olyan nyugodt a bécsi péntek délután, ha nem lenne díszkivilágítás, az ember azt hihetné, hogy még legalább három hét van karácsonyig. Az üzletek, ha jól látom hétkor zárnak. Senki sem siet.
Az MQ sarkán fenyőfa árusok. Itt is még a bódék nagy része zárva. A vásár csak este kezdődik. Átsétálunk a Guttenberggassére, minden zárva. Ha az ember nem akar a vásárolni, van néhány óra a pihenésre.
A kolbász meg a puncs mellett a második tétel az étlapon a bécsi szelet.
Hát akkor vacsora a Hétcsillagban. Saját sört főznek. Nem rossz hely. A kiszolgálás gyors. A bécsi és a sör finom. Mehetünk vissza vásározni.
Előbb MQ, utána Gutenberggasse. Ezek már jobbak. Sokkal jobbak, csak nem az amit én keresek. Velencei álarcok, afrikai képek… csak ez nem bécsi. Ami meg bécsi, az nem az én világom. Az amolyan békebeli. Hát vásárlás marad a Vörösmarty térre.
Szombaton Hundertwasser. Meg hóesés. Kicsit elveszve nézzük a térképet, amikor egy kutyasétáltató oda szól, hogy links, und links. Miért ne próbáljuk meg? Ő a bécsi. Na ilyen se sűrűn fordult elő, hogy kéretlenül is jó felvilágosítást kap az ember.
A Hundertwasser-háznál hólepte turistacsoportok. Kezdek fázni… Átsétálunk a múzeumhoz, azután vissza a Ringhez.
A tömegnek határozottan magyar hangja van. Gyorsebéd. A vécét magyar és szlovák csapatok szállták meg. Bokáig ér a hólé és a vizelet. Otthon, édes otthon…
És végül a desszert.
Kávé és sacher, na azt nem gyorsétteremben eszi az ember. Kávézó a Kertneren. Kedves, csendes és dugig van. Azért valami leges leghátsó, talán különteremben van még hely. Kedélyes idős hölgyek pezsgőznek. Ünnepelnek. Nekünk süti és egy csésze bécsi kávé.
És miután letöröltük a tejhabot, mehetünk a pályaudvarra.
Hétfőn Vörösmarty tér, mert kell néhány igazán szép kerámia.
