Mosolygok magamban, ahogy elképzelem, hogy a tanár úr beszélni kezd a furfangos Han Soloról, vagy a nagy erejű Csubakkáról, a bölcs R2D2-ről…

Mosolygok magamban, ahogy elképzelem, hogy a tanár úr beszélni kezd a furfangos Han Soloról, vagy a nagy erejű Csubakkáról, a bölcs R2D2-ről…

Mert, hogy az van, hogy egy felháborodott anyuka éppen azt mesélte a fejem fölött - miközben éppen az aktuális ingyenes napilapot olvastam -, hogy a gyerek tanára lecserélte az Iliászt, vagy az Odüsszeiát („tudod azt Trójás görög sztorit”) a Star Warsra.

Szerintem igaza van, de úgy tűnik, hogy nagyon egyedül maradtam a véleményemmel. Eddig bárkinek meséltem, az minimum címeres ökörnek, esetleg okleveles szarvasmarhának titulálta a tanerőt. [Kíváncsi lennék, hogy hány éves a tanár úr.]

Elvégre az eposz, az eposz. Mondaná valaki a Csillagok háborújáról, hogy nem nagy terjedelmű vagy, hogy a szereplői nem rendkívüli tulajdonsággal rendelkező hősök, akik nagy tetteket hajtanak végre, ezek a közösség életében jelentősek, de kihathatnak az egész emberiség sorsára is. Elvégre a köztársaság léte a tét…

[Ezt is hallottam valahol mostanság.]

Szóval, ha manapság lennék középiskolás, én bizony örülnék, ha az űreposzt választhatnám. Jó, tudom, hogy Homérosz része az általános műveltségnek. De miért nem lehetne az más is?

Valamikor negyedszázaddal ezelőtt egy irodalom tanárom a kötelező olvasmányok közé tett valami újat. Választhattunk. A Micimackó, a Csontbrigád, vagy a Love Story fogja emelni irodalmi műveltségünket. A lányok voltak többségben, a Love Story győzött.

…és mi arról tanultunk, hogy sikerkönyvet sem egyszerű írni. Mellesmeg aki még nem olvasta a Micimackót az bepótolta, és a lányok is elolvasták a Csontbrigádot. Ezt például a Racine Phaedrájáról, már mondhatta el mindenki.

Pedig szerettünk olvasni. Mi szerettünk, a mai kölkök meg állítólag nem szeretnek.

Vagy csak egyszerűen rossz könyveket adnak a kezükbe.

Érdekes módon a Harry Potter, meg a vámpír történetek elolvasása nem jelent akkor gondot, mint általában a kötelező olvasmányok. Bár van, aki azt állítja, hogy a kötelező olvasmány arra jó, hogy azokat legalább elolvassák.

Legalábbis erre utalt a Nagy Könyv 12-es listája 2005-ben. Elvégre hemzsegtek benne a kötelezők, és az ún. ifjúsági könyvek.

Tehát a kötelezőt legalább elolvassák, ha másban nem is, ebben bízhat a tanár.

De ha nincs szerencséje, akkor megnézik filmen. Az egyszerűbb és gyorsabb.

Jut eszembe, tegnap volt az analfabetizmus elleni harc világnapja.