A Malcsyzmus [lássuk be ez mára az elkefélt gazdaságpolitika szinonimája!] a bizonyítéka annak, hogy az abszolút szőke nőről szóló vicc - sajnos - nem légből kapott ötlet.
A Malcsyzmus [lássuk be ez mára az elkefélt gazdaságpolitika szinonimája!] a bizonyítéka annak, hogy az abszolút szőke nőről szóló vicc - sajnos - nem légből kapott ötlet.
Az abszolút szőke nő, mint tudjuk, arról ismerszik meg, hogyha egy üres, bezárt szobában adnak neki két acélgolyót, akkor az egyiket elrontja, a másikat elveszíti.
Valahogy így működik a Matolcsyzmus is, azt a pénz, amit nem képes értéktelenné tenni azt elszórja. Pálinkára, képekre, szobortologatásra… Jobban járnánk, ha elinnák. Akkor legalább csak kárba menne, nem pocsékba.
Mert ugye a mi kormányunk harcol, mint állat. Csak az a baj, hogy úgy nyer, mintha veszítene. Utána meg magyarázza a bizonyítványát. Na nem elcsukló hangon, mint Bauer, hanem dühösen, mint ahogy egyes futballdrukkerek magyarázzák a csapatuk vereségét.
Mert nem a csapat játszott szarul, ááá dehogy!
Még csak az ellenfél sem volt jobb, sőt rosszabb… csak hát a bíró, az ugye egy szemét, aki a csapat ellen fújt. Mert nem adta meg, illetve megadta az ellenfélnek.
Meg ugye esett az eső, vagy sütött a nap. Túl koránra írták ki… Direkt villanyfényes volt.
És a pálya is lejtett, meg a fű sem volt jó! Az nem zavarja őket, hogy a pálya mind a két félidőben lejtett, csak éppen mindig másfelé.
És ugye a dühös szurkoló képes bármit szétverni. Például a stadiont. Még hazai mérkőzésen is.
Focimeccsen az ilyet huligánnak hívjuk, de a politikában?
Nos a politikában a kellő hatórázottsággal előadott hazugság valósággá válik. A kudarc is siker, csak kell, aki elhiggye. És van, mert mindig akad, aki kellő meggyőződéssel ki tudja mondani, hogy más a hibás. Hogy nem felelős. És mi is boldogan hisszük el, hogy felmenthető, mert akkor mi is felmenthetjük magunkat, hogy hagytuk az ámokfutót elszabadulni.
Van egy kormányunk, aki harcol. Mindenkivel. Az elődjével, az IMF-fel, az EU-val… szerencsére az ENSZ-szel még nem. Harcol a nyugdíjasokkal, a munkavállalókkal, a tanárokkal, a diákokkal… a hitelminősítőkkel.
Jut eszembe a hitelminősítőkről, azt mégis hogy gondolták, hogy nem kell az IMF pénze, mert a piacról fogják finanszírozni az országot, közben harcba szállnak a hitelminősítőkkel, akik elemzését veszi alapul a piac?
Most a Moody’s bóvliba sorolta az országot. Bóvli, azaz selejtes, értéktelen, rossz minőségű… de NEM Magyarország! Nem mi magyarok vagyunk selejtesek, csak a regnáló magyar kormány gazdaságpolitikája a bóvli, a Matocsyzmus bóvli.
De nem gagyi! Mert a gagyi legalább jobbnak látszik, mint ami valójában. A Matolcsyzmus nem látszik jobbnak, mint ami.
A rajongók kedvért, azt üzenték, hogy nem hogy hatalmat, de hat almát sem adnának ennek a kormánynak. Mert nem azt nézik, hogy mit mond a miniszterelnök, hanem azt, hogy mit csinál... ő meg harcol, mint Brancaleone*.
Persze ez a kormányt nem érdekli. Csapataik harcban állnak. Ma este demonstrálni fognak Matolcsy György mellett.
Ez a harc lesz a vég. Csőd…
*A Brancaleone ármádiája (L’armata Brancaleone / La Armada Brancaleone) 1966-ban bemutatott színes, olasz–francia–spanyol filmvígjáték. Amolyan délszaki Gyalog-galopp. A L’armata Brancaleone kifejezés azóta beépült az olasz nyelv szókészletébe: az ügyetlenül összeválogatott, szedett-vedett alkalmi társulások megnevezésére használják. (forrás Wikipédia)
