Eljön az az idő, amikor az ember ragaszkodik a jól bevált dolgaihoz. Én például, utálok nadrágot vásárolni.
Egy-egy vásárlási rohamom általában úgy végződik, hogy a régi Kern dalt
„hej, hej, hej ti nadrágok,önmagataokat, ha látnátok,zokognátok sírnátok”
dúdolom, és nem veszek semmit.
Marad a régi bevált 501-es. Mondjuk 501-est sem tudok minden évben venni, na nem az ára miatt, hanem mert évről megváltozik a szabásminta. Marad a régi, de az meg idővel szakad.
Jönnek az alá- fölé foltozási kísérletek, amik többnyire azzal az eredménnyel zárulnak, hogy repül a nadrág a kukába, esetleg rövidnadrágként folytja pályafutását.
Amikor „divatba” jött a használtruha kereskedés, felcsillant a szemem. Gondoltam majd most. Használt amerikai 501-es. Az lenne az igazi.
Lenne, ha lenne. Sehol sem találtam. 501-est még csak csak, de amerikait….
Az amerikai Levis részemről nem valami Üvegtigris effekt, nem is a Nagy generáció utáni nosztalgia. Egyszerűen más az alapanyaga, nem török, hanem brazil.
Szóval nincs se hozzáértő reparáló iparos, se amerikai 501-es.
Azaz van.
A minap a kezembe került egy szórólap, ami nem használt ruhát, hanem felújított kanadai, amerikai farmereket hirdetett a Hegedű utcában (VI. ker. a Zeneakadémia mellett).
Megnéztem. Aranybánya.
Farmerek, sport mezek, bőrkabátok, egyenruhák (rendőr, postás, vasutas…stb.)
Emberünk – a bolt tulajdonosa – több mázsa az észak-amerikai kontinensről származó használt farmerrel bír, amit egyesével saját kezűleg újít fel.
És ez tényleg felújítás, a keze alól kikerült szakadt farmeromon még közelről is alig látszik a szakadás.
Most már csak abban bízom, hogy előbb-utóbb megtalálom Csoszogi az öreg suszter utódját is, van néhány felújításra váró kedvenc cipőm, amivel a „gyorsjavítók” nem tudnak mit kezdeni.
ps. 2010.: Ne keresd az üzletet! Emberünk visszament Kanadába… ott szükség van a tudására, itt csak éhen halni tudott volna…