Feketéné Tóth Mari majdnem ötven éves. Már régen nem Mari, hanem Marika, illetve a főnökének „Kedvesmária”, néhány helyen meg egyszerűen Feketéné. Van két huszonéves gyereke. A fia itthon egyetemista, a lánya bébiszitter Angliában.
Nem élnek jól, de azért kijönnek a fizetésből, pedig a mocskos Fletó minden pénzüket el is akarja szedni. Igaz sokat számít, hogy a férje minimálra van bejelentve, de hazahoz vagy kétszázötvenet, meg azután ő is kap irodistaként százötvenet. Hiába no, a kommenisták tönkre teszik az országot. Idegenek kezére adják, és Tóth Mari ismeri az idegeneket.
Történelemből is megtanulta, hogy ha jönnek az idegenek, akkor ez a kis ország szenved. Tatár, török, osztrák, német vagy muszka egyre megy. Csak azért jönnek, hogy tönkre tegyék az országot. Keletről lopni jönnek, Nyugatról rabolni.
A múltkor is látta azt a románcigány gyereket a tévében, aki késelt a Blahán, Ki kell őket innen vágni!
Itt van rögtön a főnöke, az a zsidó. Ezt onnan tudja Mari, hogy a kolleganők mondták, meg érezni is. Az irodájának zsidó szaga van, mindig érzi, ha a főnök behívatja, hogy kiabáljon vele. Csak azért hívatja. Mert szerinte megint elszúrt éppen valamit. Sohasem jó neki semmi. Nem tudja, nem akarja tudni, hogy Mari jó munkaerő. Még a Kádáréknál is kitüntették. Kétszeres kiváló dolgozó volt.
Azután itt van a cégtulajdonos a német. Annak semmi sem jó. Vagy itt sincs, vagy egész nap ücsörög az irodájában, onnan üzenget, hogy gyorsabban, meg pontosabban. Persze, mert ő sohasem hibázik, mintha nem tudná, hogy csak az hibázik, aki dolgozik. Persze Ő sohasem hibázik…
Mari általában otthonról hoz ebédet, de néha kimegy ebédelni. A törökhöz, vagy a kínaihoz. Ezekről biztosan tudja, hogy bűnözők. Kell, hogy máshonnan is legyen pénzük, különben nem tudnának feleannyiból kihozni egy ebédet, mint a magyar vendéglős az utca másik végén.
Mari, ha bevásárolni megy kénytelen külföldi szart venni. Olcsóbb, mint a piac. A boltok is (hiper-, szuper- és mittoménmilyenmarketek) külföldi kézben vannak. Van Ámerikai, meg Francia, meg német. Valójában mind zsidó. Nem kell nekik a magyar áru. Hogy is mondta anno Agárdy? Nyomják Krahácsot!
Azután ott a kínai, ahol ruhát szokott venni. Jó, az tényleg olcsó. De szar, egy-két hónap alatt tönkre megy. Nem bír ki többet öt mosásnál. Kádár ezt nem engedte volna.
És az utcán, a villamoson, a hivatalokban, a tévében, azaz mindenhol itt vannak a külföldiek a magyar vért szívni. Feketék, barnák, sárgák. De ha nem mennek el maguktól a fákon is ott lesznek!
A múltkor kérdezték valami pirézekről… Valahol hallotta, hogy azok is lopós népség. Takarodjanak azok is! Nehogy már mindenki idejöjjön lopni!
Ja, az angolokról még szó sem esett. Azokat is utálja. Nem ismer személyesen egyet sem, de hall éppen eleget a lányától. Szegény lányba a múltkor is belekötöttek egy áruházban. Azt állították, hogy biztosan lopni akar, mert kelet-európai…
Az angolok is elmennek az anyjukba, rohadt, nagyképű rasszista népség.