„Ne gaskózz itt nekem, hozd ki az árut a raktárból!” – mondta a közértes Erzsike Sanyinak, a majdnem mindenesnek.
„Ne gaskózz itt nekem, hozd ki az árut a raktárból!” – mondta a közértes Erzsike Sanyinak, a majdnem mindenesnek.
Azt hiszen, tartozom némi magyarázattal. Sanyi munkakörét tekintve mindenes. Időnként megpróbálja átszervezni a munkakörét, ami egy idő után Erzsikéből a „Sanyi, te semmirekellő, sötét, suta suttyó… kezdetű mondaton váltja ki.
Ha jól értem Erzsikét, akkor a gaskózás az, amikor valaki újabb és újabb követelésekkel áll elő, csak dolgozni ne kelljen. Mondjuk Erzsikének szerintem nincs igaza, mert egy sikeres sztrájkvezérnek a nem dolgozás a dolga. Hogy előtte a tárgyalások? Meg közben?
Nos, a tárgyalás a szakszervezeti vezető és nem a sztrájkvezér dolga.
Ha jól értem Erzsikét, és a híreket, akkor most a buszvezetők kezdtek heveny gaskózásba. A sztrájk oka most már csak az, hogy jövőre vagy 2012-ben kell újratárgyalni a kollektív szerződést. Ez már nem a fővárosiakról, nem a közlekedésről, hanem a csak a buszvezetőkről szól. Ez viszont két napot is megér a szakszervezeti vezetőknek.
Megértem őket a tárgyalás hosszú és fárasztó munka, persze, hogy szívesen pihennének három-négy évet. Nehogymá’ állandóan a tárgyalóasztal mellett üljenek, hogy viselné a család…
Persze a BKV-s szakszervezetek még mindig okosabban csinálják, mint a vasutasok. A követeléseiknek legalább van elfogadható alapja. Ráadásul a sztrájkot is úgy szervezik, hogy a Budapestiek nagy része ki tudja kerülni a problémát. Egyszerűen a hétvégéhez kötik. Amíg az embereknek van szabadsága inkább meghosszabbítják a hétvégét… ha lehet. Persze a munkáltatók is inkább megszervezik a cég működéséhez elengedhetetlenül fontos dolgozók bejutását, hiszen csak tíz és nem száz kilométerekre kell a dolgozóért menni.
Talán ezért is tart még ki irántuk a szimpátia.
Talán, még kitart egy darabig…
