Özvegy Koleszár Béláné újra a vonaton ül. A hátikosarat – ő már csak így hívja a hungarocellel bélelt hátizsákot – maga mellé állította. Kiürült. Mindig kiürül, erre különösen büszke volt.
Özvegy Koleszár Béláné újra a vonaton ül. A hátikosarat – ő már csak így hívja a hungarocellel bélelt hátizsákot – maga mellé állította. Kiürült. Mindig kiürül, erre különösen büszke volt.
Húsz éve piacozott, hetente kétszer. Szinte mindig eltalálta, hogy mennyi árut hozzon magával.
Még fél óra és otthon van. Nézi a szaladó fákat, a sorompóknál álló autókat. Meleg van.
Ma nem volt nehéz eladni az árut. Csak tíz csomag pucolt zöldséget hozott, meg tíz zacskó barackot, meg két tucat csípőshegyeset. Tojást, azt nem. Most nem, pedig a szépen tojtak a tyúkok. De hát a Kisbéla.
Amióta az ura meghalt, a Kisbéla, már Nagybéla is lehetett volna, de neki a fia csak Kisbéla marad, az unokája meg a Bélus.
Jaj, régen olyan jó volt, amikor így iskolaszünet idején ment haza a piacról, a Bélus ott állt a kiserdőnél és integetett. Otthon az volt az első kérdése, hogy „Láttá-e Mamó?”, meg az hogy „Hoztá-e valamit?”.
Özvegy Koleszár Béláné mosolyogva néz ki az ablakon. A Bélus. Megnőtt a gyerek.
Igazából már régóta nem a pénzért piacozik egy héten kétszer. A társaság, meg az elfoglaltság kedvéért. Megszokta a kofákat. Megszokta a piac hangulatát. Jaj, de szenvedett, amikor nem tudott menni. Utoljára akkor, amikor a vasutasok sztrájkoltak.
A piac azért is jó, mert meg tudják beszélni az asszonyokkal a világ dolgait. Kellett volna tojást hozni. Mondta is a tojásos Marika, hogy most lesz keletje a tojásnak a buzik miatt. Veszik az emberek dobálni azt a fajtalan népséget. Hogy azok is miért nem tudnak a seggükön maradni? Amikor ezt kérdezte fel is vihogtak az asszonyok.
Kellett volna hozni tojást. Van vagy negyven darab, amit eladhatott volna, de azt mondta a Kisbéla, hogy az most nekik kell a Bélussal. Viszik Pestre a hétvégén. Buzit dobálni. Mert tojással lehet, az csak véleménynyilvánítás. Megmondta a bíróság is, tojással lehet dobálni.
A Bélus ma valahova edzeni ment a barátaival. Vajon mit edzhetnek?
Szalad a táj. Özvegy Koleszár Béláné az ablakhoz tartja a fejét. Jó ez a hűs szellő. Mindjárt otthon van. Lassan le kell szállni.
Ez már a kiserdő. Van ott vagy négy fiú, közöttük a Bélus. A vonatot nézik.
Özvegy Koleszár Béláné boldog. Hát kijött integetni a Bélus. Arany gyerek. Büszke lehet rá az apja. Szinte egyszerre emeli a kezét a fiúkkal, hogy integessen.
Mi ez? A fiúk nem integetnek? Valamit dobnak… a vonat felé. Mit csinál ez a büdös kölök?
Özvegy Koleszár Béláné nézi a vonat felé repülő tojásokat.
Az egyik a feje felett csapódik az ablakkeretnek. A tojás az arcába freccsen, betakarja a szemüvegét. Nem lát. Törli, inkább keni széjjel. A blúzába is befolyt. A vonat is lassít, le kell szállni. Mit szólnak az emberek, ha így látják?
Micsoda szégyen!
Özvegy Koleszár Béláné elhatározza, hogy este az összes tojást széttöri a hülye fia, meg a büdöskölök unokája fején.
Micsoda szégyen…
