Az ember úgy indul neki egy fesztiválnak, hogy próbálja megtervezni a programját. Meg azután azon filózik, hogy vajon jobb lesz-e, mint a tavalyi.
Az ember úgy indul neki egy fesztiválnak, hogy próbálja megtervezni a programját. Meg azután azon filózik, hogy vajon jobb lesz-e, mint a tavalyi.
A tavalyi jobb volt, ezt hallottam, mondtam éveken keresztül a szilveszteri kabaréra. Amióta itt vannak a kereskedelmi adók ilyen problémám nincs. Nem nézem a szilveszteri esztrádot.
Tehát akkor, a tavalyi jobb VOLT?
Péntek délután. Irány a Lővér.
Az elmúlt évekhez képest, egyre könnyebb feljutni a fesztivál otthonául szolgáló kempingbe. A városi tömegközlekedés felnőtt a feladathoz.
Természetesen csöpögő esőben indulunk a belvárosból. Elvégre a VOLT eső nélkül, olyan mint a Dallas Jockey nélkül. Szerencsére az idén nekünk az esőből ennyi jutott, a nagyját az időjárás-felelős letudta csütörtökön.
Sorban állás nélkül simán jutunk be délután négykor. Igen ez azt jelenti, hogy Vámos kimaradt. De bármennyire is kedvelem nem volt versenyképes az ebéd utáni sziesztával.
Amikor megérkeztünk a Nagyszínpadon éppen Alvinék játszanak. Velük meg a hangmérnök. Csak néha-néha érteni a szöveget. Így a Bizalom után feladjuk. Azt a rézangyalát!
Jöjjön, aminek jönnie kell a mézes ágyas meggy.
Pozitív változás tavalyhoz képest, hogy a metál sátor nincs szemben a nagyszínpaddal. Most nem fogják egymást, de leginkább a nézőket zavarni. Megnézzük az új helyen. Még jó, hogy jöttünk velünk együtt már legalább harminc nézője lett a Hippikillernek.
Megint csak pozitívum a Soproni Démon. Hurrá van barna sör! Ez a hurrá gyakorlatilag szombat délutánig tart, mert addigra elfogyott. A piac nem ismerete, nem mentesít. Na mindegy.
Negatív, két szponzor hiánya. Szinte sehol sincs kávé, és női vécé fronton sem olyan jó a helyzet, mint tavaly.
Rövid körséta után vissza a nagyszínpadhoz. PASO. Fergeteges reggae és ska ünnep. Ez már önmagában is megérte.
Irány a blues hazai nagy öregje Hobo.
Na eddigre már biztos lehetek abban, hogy a nézők összetétele az elmúlt évekhez képest megváltozott. Hogy ez annak köszönhető, hogy felnőtt egy generáció? Vagy annak, hogy egyre szélesebb a hazai fesztiválpaletta? Gőzöm nincs, viszont kevés tizenötéves jött el.
Hobón az átlagéletkor közelebb volt a harminchoz, mint a húszhoz. Viszont így szinte mindenki ismeri a szöveget.
Hiába jó, nem várjuk végig, mert a Hollywoodoo, olyan - már bocsánat! – picsányi helyen lép fel, hogy időben ott kell lenni. Nem idén sem hangos ölős, hanem Hollywoodoo light. Ha valaki csak az Erdő című számot ismeri, annak nem sokat mond a dolog, pedig határozottan élvezetes, amikor egy keményen szóló banda a számait különböző stílusban adja elő. Volt itt minden, ami Hollywoodoo, a rákenrolltól a lakodalmasig.
Noha járna Geriéknek a nagyszínpad, de ismét úgy tűnik, hogy még most sem ismerik őket elegen.
Kilenc. Vissza a nagyszínpadhoz. Quimby. Mit lehet róluk újat mondani. Tökéletes buli. A közönséget nézve az a kérdés, hogy Manu Chao mit tud ehhez hozzátenni?
Semmit. Nem tesz hozzá, nem vesz el. Fergeteges koncertet adnak. A Quimby által felhangot tömeg együtt él a zenével. Egyszerre ringatnak el a latin ritmusok, és pörgetnek fel a punk elemek.
Irány a szállás, mára ennyi elég volt. Pihenni is kéne, az meg nehéz lesz a haragszótól hangos belvárosban.
