Kezdhetném akár ott is, amikor a fiú felszállt a rózsával és bonyolult rituáléval kezet fogott a hátsó "go-go" rúdnál kapaszkodó haverjával. Eközben, tekintettel a rituálé bonyolultságából fakadó időigényére, valamint arra, hogy a buszvezető feltehetőleg nem élőlényszállítással szokta múlatni az időt, ha nem kell dolgoznia. Én speciel szénre, vagy sóderra tippelnék.
Kezdhetném akár ott is, amikor a fiú felszállt a rózsával és bonyolult rituáléval kezet fogott a hátsó "go-go" rúdnál kapaszkodó haverjával. Eközben, tekintettel a rituálé bonyolultságából fakadó időigényére, valamint arra, hogy a buszvezető feltehetőleg nem élőlényszállítással szokta múlatni az időt, ha nem kell dolgoznia. Én speciel szénre, vagy sóderra tippelnék.
Tehát kezdhetném ezzel is, de elég onnan kezdeni, hogy beszélgetni kezdtek. Az már azért is érdekes, mert elméletileg félszavakból is értették egymást. De nem értették. Illetve a rózsás fiút nem értette a másik. Pedig egyszerű kérdéseket tett fel.
- Anyádnak?
- Nem. – válaszolta a rózsás fiú.
- Hát? Lett csajod?
- Az még nincs. De dolgozom a projekten.
- Akkor minek a virág? Randid lesz?
- Háát nem, illetve talán, azaz, hogy remélem... szóval szeretném, azaz meg van rá minden esély…
- Mi va’? Lúzer vagy? Vagy szívtál valamit? Magyarázd már meg.
És a fiú a rózsával megmagyarázta. Azt hiszem tényleg lúzer. Vagy romantikus. Vagy álmodozó. Vagy egy álmodozó, romantikus lúzer. Ebben a sorrendben.
„Először a múlt hétfőn vettem észre. Reggel. Itt a buszon. Azaz nem pont ezen, hanem amelyikkel reggel mentem. Nem is őt vettem ész, hanem a lábát. Illetve a bokáját. Azt hogy formás, nem olyan edzőcipőben vastagított. Olyan formás. Pedig csak egy épphogy talpú papucs volt rajta. Szóval formás. Vonzotta a szemem. Gondoltam megnézem a gazdáját. Semmi különös, de mégis szép... Sárkánylánynak neveztem el, mert egy sárkány lógott a nyakában. Talán ezüst, de ez most nem fontos. Viszont a szeme, az olyan volt, mint az a zöld izé. Tudod drágakő. Ametiszt... Nem, smaragd! Szóval semmi különös, de volt benne valami. Azután ott volt kedden is, meg szerdán is.
Csütörtökön már rám mosolygott. Azután pénteken meg akartam szólítani, de nem mertem. Elindultam felé, de azután inkább az első ajtóhoz mentem. Ott szokott leszállni. Gondoltam lesegítem, és akkor beszélgetni kezdünk. Olyan jól elterveztem...
Ahogy ott álltam az ajtónál mögém állt. Éreztem a karomon a leheletét. Forró volt. Beleborzongtam. Azután a vezető kinyitotta az ajtót, és ahelyett, hogy lesegítettem volna, lefejeltem egy villanyoszlopot. Azt hiszem kinevetett.
Mindegy egész hétvégén terveztem. Vasárnap vettem egy rózsát, hogy majd hétfőn reggel odaadom neki. Nem jött. Hétfőn is vettem... megint nem jött. Ma csütörtök van. Talán holnap...”
Azt ez a fiú tényleg egy álmodozó, romantikus... ..lúzer!