Hűl az idő. Ráadásul a fél vállam is sajog, ilyenkor. Valahogy a vállam mostanság nem barátja az időjárás változásnak.
Hűl az idő. Ráadásul a fél vállam is sajog, ilyenkor. Valahogy a vállam mostanság nem barátja az időjárás változásnak.
Lassan egy éve, hogy egy görkori versenyen sikerült felborulnom. Megúsztam egy kulcscsontzúzódással. Pár héttel később találkoztam Z-vel. A felkötött karom láttán majdnem belefulladt a sörébe. Belátom, vicces, amikor valaki negyvenfelé, egy görkori versenyen félig összetöri magát. Majdnem olyan vicces, mint...
Mint amikor Z kedvenc, a laktanyában ideiglenesen állomásozó szakaszparancsnoka jelent meg felkötött karral.
Történt, hogy egy langyos tavaszi estén sétált haza Técsé a helyőrségi klubból. Saját bevallása szerint éppen csak fáradt volt. Részeg? Részeg az nem. Saját bevallása szerint. Útközben talán még dudorászott is. Kicsit zavarta a kutyák ugatása. Sohasem szerette ezeket a falusi kutyákat, mindig megugatták. Különösen akkor, amikor a helyőrségi klubból ment haza. Furcsa, ilyenkor valahogy mindig hangosabbak voltak. Kivéve azt a sunyi dögöt.
A sunyi dög egy jobbára fekete dög volt. Jobbára, volt benne barna és fehér is. A tiszti lakótelep melletti utolsó kertes házat őrizte. Utálta az egyenruhát, habzó pofával hörgött ahányszor egyenruhát látott. Márpedig azt látott nap, mint nap. Ha lehetősége volt rá megpróbált a kerítés résein keresztül nemi emléket szerezni az egyenruha tulajdonos vádlijából. Néha sikerélménye volt. Persze csak olyankor, amikor csendben meg tudott bújni…
Nos Técsé lassan túl volt a majd egy órás sétáján, ami alatt a normális esetben húszpercnyi távolságot tette meg. Jól érezte magát. Ilyenkor mindig jól érezte magát. Már látta a lakótelep házait. Mindjárt haza ér.
A sunyi dög morranás nélkül harapott ki a rács között. Técsé reflexből ütött vissza a kezében tartott autóstáskával. Csattant a kutya fején, akár a tagló. Nyikkanás nélkül terült el a dög, Técsé mégsem tudott örülni, ugyanis a táska szíja leszakadt a csuklójáról. Ott állt a kerítés mellett, a túloldalon a kutya tetem, meg az autóstáska. Hát ez így nem jó. A ház tulajdonosa nem fog örülni, az agyonütött ebnek. A táska meg bent, tiszta bukta. Úgy döntött bemászik. Sima ügy.
Nagy lendület. Már fenn is van a kerítésen. Ezt félálomban is megcsinálja, az akadálypálya nehezebb. Tovább lendül, de a nadrágja beakad valamibe. A lendület viszi tovább. Az anyag reccsen, becsapódik. A válla is reccsen. A francba! Négykézláb indul a táskáért. még egy perc és már kint is van. Észre sem fogják venni…
Megtalálja a táskát. Most már mehet. Ekkor a döglött kutya ugatni kezd. A francba! A házban felgyulladnak a villanyok. Menni kéne. Futásnak indul. A döglött kutya belemar a vádlijába. Bukta.
A tulajdonos kihívta a mentőket.
Eredmény, törött kulcscsont, repedt bordák, négy harapás. Feljelentés nincs. A tulaj úgy döntött ennyit megért, hogy egy jót röhögött egy hülye bokorugrón. Ő is volt sorkatona…
Természetesen a fegyelmi nem maradt el, de csak utána kellett fogdába vonulnia, hogy lekerült róla a kötés.
Valószínűleg most Técsének is fáj a fél válla, akárcsak nekem.