Van az úgy, hogy összekap két gyerek. Ennek néha verekedés a vége. Jobb esetben komolyabb következmények nélkül. Ez ugyan nem helyes, de belefér. Ilyen a fiúk sorsa.
Van az úgy, hogy összekap két gyerek. Ennek néha verekedés a vége. Jobb esetben komolyabb következmények nélkül. Ez ugyan nem helyes, de belefér. Ilyen a fiúk sorsa.
Van az úgy, hogy egy gyerek terrorizálja a másikat. Ennek általában szimpla verés a vége. Szerencsés esetben komolyabb következmények nélkül. Esetleg kisebb sérülésekkel, amik elmúlnak. Rosszabb esetben komolyabb fizikai és/vagy lelki sérülésekkel.
És néha halál a vége. Valamiért úgy érzem, hogy egyre gyakrabban lesz valami komoly dolog a vége...
Nekem úgy tűnik, hogy közönyössé váltunk. Az erőszakos jelenetek leginkább a nyakizmokra vannak hatással. Mindenki elfordul.
„Nem láttam semmit. Nem hallottam semmit. Nincs mitől féljek.”
Néha akad egy kivétel, mint 2006-ban Szolnokon. Akkor egy férfi egy szolnoki iskolánál szétválasztott két verekedő gyereket, akarom mondani leválasztotta a vert gyerekről a nála idősebb támadóját, majd azt bevitte az iskola igazgatójához.
A jó – esetünkben a közbeavatkozó férfi – el is nyerte méltó büntetését. Az igazgatóhoz vitt gyerek szülei feljelentették, így tettét egy ügyész ügyészi megrovással díjazta. Na ja, miért is nem fordította félre a fejét?
Csodálkozik még ezek után valaki a korrupciót feltáró RTL-es riporter rabosításán? Persze, paragrafusokkal mindezt biztosan alá lehet támasztani. De józanésszel? Szerintem azzal nem.
Úgy két évvel később sikerült a megyei főügyészségnek felülvizsgálni az esetet és visszavonni a megrovást... Azt hiszem sokat gyötrődtek ezen a döntésen. Valószínűleg abban találtak hibát, hogy a verekedőt a férfi nem lefogta, nem elzavarta, hanem a megfelelő szintű „igazságszolgáltató”, azaz az igazgató elé vitte. Mennyivel egyszerűbb, ha elzavarja, akkor a gyerek következmények nélkül megússza. A civilkurázsit le kell törni.
Hát nem erről szól az RTL-es ügy is?