Az embernek negyven év felett még egy fesztivál sem folyamatos üzemű party, és még véletlenül se tenném hozzá, hogy tisztelet a kivételnek. Már csak azért sem, mert a magukat kivételnek gondolókat én láttam, de ők még nem látták magukat.
Az embernek negyven év felett még egy fesztivál sem folyamatos üzemű party, és még véletlenül se tenném hozzá, hogy tisztelet a kivételnek. Már csak azért sem, mert a magukat kivételnek gondolókat én láttam, de ők még nem látták magukat.
Meg aztán a negyven feletti önjelölt partyarcok napijegyesek voltak… Ma már nem hiszem, hogy összefutok velük.
Legyen az ő fesztivál-indulójuk a holnap hajnalig.
Ki korán kel, meghallgathatja a reklámból ismert stand up comedys arcokat. Hadházi mondjuk nosztalgikus műsort adott. Már ha az egy tagmondatra jutó bazmegek száma valakiben nosztalgiát ébreszt…
De nem is itt kezdődött a tegnap. A fesztivál, ahogy jobb nagyáruházakhoz illik, az idén is átrendezte a kínálatát. A civilek most a bejárat közelébe költöztek. Nem kamu.
Mármint a hamisítás elleni kiállítás. Az a címe. A jogvédők és pénzügyőrség közös kiállításának. Mondjuk ebből a pénzügyőrség lehet, hogy kamu, mert egy egyenruhást sem látni… Érdekes. Mármint az amit arról meséltek, hogy az „óccó” az mennyivel lehet drágább…
A civileknél lehet még 16 km/h-val kipróbálni, hogy mekkorát fog a biztonsági öv. A nagy melegre való tekintettel mindezt egy pohár vízzel a kézben kell kipróbálni, egyrészt hogy hadd fröcsögjön, másrészt, hogy rájöjjél kiccsávó, hogy vasárnap hajnalban, az anyósülésen, becsapódáskor, hova tűnik a söröd…
Onnan át lehet sétálni a sopronköhidaiak próbazárkájába. Már ha valaki a diszkóbalesetes sofőrélmény túlélő részét akarja végig próbálni.
Na de vissza a stand upos fiúkhoz, akiket a rendezők alaposan megszívattak. Nem lehet egyszerű baleset úgy szórakoztatni, hogy hátulról valami basszus próbálja őket letbrumogni a színpadról, elölről meg a nagyszínpad hangpróbája nyomja el a hangjukat. Csodálom, hogy Kőhalmi kibírta káromkodás nélkül… Hadházit meg megértem, hogy nem. Tavaly, a sátras megoldás ebből a szempontból jobb volt. Ott csak a levegőből volt hiány…
Dumaszínház után koncert. Akarom mondani koncertek, mert sokból egy kevés, kevésből sok. A mindenből egy kicsi… az lehetetlen.
Odett és a go girlz! talán, ha három számra, de leginkább egy sör erejéig volt jó. Árnyékos helyen játszottak. Vissza a Riddim Colony reggae partyjára. Mit mondjak? Fergeteg. Még szerencse, hogy visszajöttünk. Ha valaki nem szeretné a műfajt… koncerten mindenképpen megszereti. A plusz sok foktól függetlenül úgy megmozgatták a közönséget, hogy minden fitness guru sírva fakadna az irigységtől. Ott ragadtunk.
Pech. Mármint az, hogy lemaradtunk a Magnáról.
Irány az Alvin és a Mókusok. A banda lassan nagykorú lesz, meg punk legenda… Szinte végignéztem, hogy hogy cseperednek fel. De koncerten még most sem értek a szövegből egy szót sem. Még jó, hogy van az az alvirecords…
De ha már az első nap a magyar rock legendákról szól, alvinék meg ugye….
Nagyszínpad és Bill kapitány. Elvégre én mégiscsak a Kőbánya blueson nőttem fel a Zalka Máté tér és az Éles sarok között. Bill Kapitány az Bill Kapitány, bár mellettem valaki azt mondta, hogy aranyos a kisöreg… Basszus.
Hétkor végre Hollywoodoo. És hangos ölős. A melegnek, meg a rock-diszkóra, akarom mondani Eddára vágyóknak köszönhetően szellős a közönség. Első sor. Geriékkel nem lehet betelni, bár az átírt daloktól még most sem vagyok elájulva. De van 200.000! Viszont nem forog a kerék… sajnos.
Bevallom az Edda az ami hidegen hagy. Talán, ha a második lemez után abba hagyják…
Viszont az Omega. Még mielőtt valaki leszólná, hogy kevesen voltak, vagy Kóbornak elment a hangja… Azért megjegyezném, hogy egy majd negyven éve változatlan felállásban játszó zenekarról van szó, akik tényleg legendák. Kár, hogy legalább középiskolásoknak nem tanítják a hazai rock történetét. Mert olyan zenére nem megy a tömeg, amit nem ismer. Ismerni meg azt ismerik a fiatalok, amit a rádió nyom.
Nem sokan tudják utánuk csinálni. Ne feledjük Kóbor és Benkő 67 éves! Az Omega alapítói. Mikor is? Ja, 62-ben. Azért ezt nem sokan csinálnák utánuk.
És a Lénára mindenki tombolt.
A Tankcsapdát inkább kihagytam. Nem, nem Lukács Laciékkal van bajom, csak van még néhány nap, és ugye negyven fölött aludni is kell néha. Meg mosakodni...
Elvégre nem végtelen party az élet.
