Baktatok egy doboz sörrel a kezemben a Várkerület felé. Sopron, péntek dél. Napon ötven fok. És különben is…
Baktatok egy doboz sörrel a kezemben a Várkerület felé. Sopron, péntek dél. Napon ötven fok. És különben is…
Jó a sör megnevezés talán túlzás, mert csak amolyan nyári könnyed, sörös limonádé. Autó fékez mellettem. A nőnek látszó szőkeség leengedi az ablakot, közben szomjanhaló sivatagivándor hangokat hallat. Két pfffuhu között rám szegezi műkörmét és a következő kérdés hagyja el a száját. Szopronyi?
Azt hogy kérdés onnan lehet tudni, hogy a végén felviszi a hangsúlyt, és az ujjával majdnem kört rajzol a levegőbe. a pontot a kérdőjel alatt nem mutatja, azt helyettesíti az o-t formázó kispárnányira dagadt szája. Az a qrva kaktusz gondolom.
A verdából szól, mit szól döng a Prodigy. Az ma lesz. Gondolom fesztiválozni jöttek, mer' az kúl...
Csak én vagyok közel s távol, így a kérdés csak nekem szólhat, csak azt nem tudom, hogy rám, vagy a sörített limonádéra vonatkozik.
Gyors fejszámolás.
A verdát valószínűleg a pasija hajtja, úgyhogy az én szerény gyalogláb személye nem kelthette fel az érdeklődését. Ráadásul fesztiválozó egyenruhában vagyok. Khaki rövidnadrág, fekete ujjatlan póló, papucs, és a bérleteseket jelző karszalag, tehát őslakosnak sem nézek ki.
Marad a doboz.
Úgy fordítom, hogy lássa a feliratot, hátha tud olvasni, de azért lassan felolvasom neki, hogy Gösser.
Nem érti. Benyávog a kocsiba, hogy ez köcsög.
Ablak fel és elhajtanak.
Pedig mondanám neki, hogy nem köcsög, mert a cserépből van ez meg valami alamínium féle…
