Sodródni kell. Sohasem tudni a célt… - énekelte anno Sziámi. Na pont így voltam én is az utolsó nappal, valahogy nem szólított meg a kínálat. Mondhatni magánügy, mert a fesztiválozók tömegét elnézve, nekem nincs ízlésem. Mondtam már, hogy öregszem?
Sodródni kell. Sohasem tudni a célt… - énekelte anno Sziámi. Na pont így voltam én is az utolsó nappal, valahogy nem szólított meg a kínálat. Mondhatni magánügy, mert a fesztiválozók tömegét elnézve, nekem nincs ízlésem. Mondtam már, hogy öregszem?
Persze Péterfy Bori meg a Kispál biztos pont, meg a Massive Attackba is bele kéne hallgatni…
Az az igazság, hogy nincs rossz zene, csak kevés pia. Már annak, aki nem egyéb tudatmódosító szerekre esküszik. Ja, hogy a mondást nővel, vagy pasival ismered. Asszem az tévedésen alapul, mert van, akihez annyi pia kéne, hogy akkor már nincs semmi…
A Ladánybene slag-partyjára értünk ki. Kell az a locsolás, amikor nem lehet eldönteni, hogy a nap, vagy a hangulat miatt dől az ember gyerekéről a víz.
Utána kis sodródás a tömegben, ha már az ember a kék csodáknál kulturáltabb mellékhelységre vágyik, és vissza Borihoz. Basszus úgy terveztem, hogy a Szerelem című Bizottság opus idején megnézem az árvízkárosultak megsegítésére alkotó ef Zámbó arcát. Mégis milyen lehet az embernek saját magát feldolgozva hallani. Bár a közönség korát nézve biztos vagyok benne, hogy gőzük sincs arról, hogy mi is az a Bizottság.
Szóra sem érdemes kitérőkkel át Neora.
Közben nyertünk egy pólót a felelősség teljes alkoholfogyasztás kampányán. Na ja 2-3-4-0. Ott volt a szórólapon a megfejtés…
Szóval át Neora.
Na itt már bajban vagyok, mert otthon ülve még szeretem is, amit csinálnak. Otthon ülve. Ráadásul belefutok abba, ami miatt nem szeretem a fesztiválok pénteki és a szombati napjait. A gyorsan bepótolom és letudom egy nap alatt a feszt hangulatot közönséget. Ne tessék félreérteni, nem a bérleteseket dicsőítem, és nem a napijegyeseket szidom, egyszerűen évek tapasztalata, hogy a hétvégi napijegyesek egy része érkezés után két órán belül üti ki magát. ki csak technikai KO szintjen, ki végleg.
De most tényleg, ha az anyuriasztó képeket nézem, a legtöbb totálkáros napijegyes.
Ráadásul Neon a füves részre ültünk le. Jó, mindenki úgy üti ki magát, ahogy a pénztárcája engedi…
A Kispál előtt még a Soulfly próbált a porba döngölni, de nem mentem túl közel. Leragadtunk Rézangyaléknál.
Kispál. Mit mondjak. Náluk már csak arról érdemes értekezni, ha szar a koncert. Meg arról, hogy kár, vagy nem kár, hogy vége a bandának. Én köszönöm, hogy voltak és még egy kicsit vannak. Sokaknak ez volt ez első és az utolsó Kispál koncertje, mert most hozta ki őket először apu, anyu, vagy épp a nagyi. Bezony, van olyan rajongó, aki nagymamává érett, én meg még emlékszem, amikor a PUF előtt játszottak az Almássyn és nem tudtuk eldönteni, hogy ez most jó, vagy inkább igyunk egy sört.
Mert a koncert akkor jó, ha nem megyek közben sörért…
Mondtam már, hogy öregszem?
Ennek az az egyik jele, hogy egy félórás késést nehezen tolerálok. A Massive Attack pont fél óra késéssel tisztelte meg a közönségét. Nem minősítem a koncertet, nem az a műfaj, amit kedvelek. Ráadásul úgy belassultam, hogy miközben leléptünk, azt hittem az ugrálóskocsi emelőkosarának a zajáról, hogy az is a koncert része.
Még jó, hogy az egyik kocsmában retro-party ment, mert a Travolta és Olivia Newton John annyi energiát adott, hogy hazaérjünk. Jelzem a „tánctér” heringesítve üzemelt.
A Sex Action kimaradt.
Holnap még haza kell menni…