Ülünk a hajón. Nem ez nem valami költői kép, csak egy sétahajó a Fertő-tavon. Késünk. Mármint a hajó késik a sétahajókázás meghirdetett időpontjához képest…
Ülünk a hajón. Nem ez nem valami költői kép, csak egy sétahajó a Fertő-tavon. Késünk. Mármint a hajó késik a sétahajókázás meghirdetett időpontjához képest…
Mondhatni Hungáriás a hangulat. Mert ugye a késés, az eleve Made in Hungária...
De most inkább bőmből a megafon, a rádió… de nem azért mert a limbó-show az új szenzáció, hanem Kozák Danuta, aki ott lapátol a K1 500 döntőjében.
Mellettünk hatfős osztrák csoport, egy idősebb hölgy fordítja a többieknek, hogy éppen mit közvetít a hangszóró, azaz a rádió. …és Kozák Danuta olimpiai bajnok.
Mondom, hogy Hungáriás a hangulat! Persze hogy tapsolunk a győzelemnek, és…
…és tapsol az osztrák csoport is mellettünk. Jó, nem ujjonganak, de mosolyognak és tapsolnak. Örülnek az örömünknek. Örülnek a teljesítménynek, a sikernek. Pedig nem értették a kommentátort, csak a feszültséget érezték át. Pedig Danuta a mi lányunk, nem az övék. És mégis tudtak tapsolni. Mégsem háborogtak, amikor a kapitány elnézést kér a késedelemért, de mint mondja ezt meg kellett hallgatni, ezt meg kellett várni.
Hogy ezt most mégis miért?
Egyrészt mert Magyarország a kilencedik lett az olimpiai éremtáblázaton. Közhelynek közhely, de kis ország [isten bizony nagyon utálom ezt a kisországozást, de ide most nincs jobb] nagy siker! Remélem azok, akik az olimpia elején égésről beszéltek, azoknak most megkeseredik az update szafaládé a szájukban. Remélem, akik arról morognak, hogy lehetett volna jobb is reggelre megjön az eszük…
És valahogy abban is bízom [tudom, naiv vagyok], hogy akik a hatodik arany magasságában [a nemzet bocsánat!] a nép pszichikai és mentális állapotáról szőtték - leginkább agykurkászok gondoskodásának szükségszerűségét felvető - gondolataikat, azok, ha azokra az osztrákokra gondolnak ott a hajón, azokra, akik Danuta sikerének tapsoltak, akkor beszűrődik egy kevés fény a ködös gondolataik közé.
Szerintem mentálisan ők, a Danutának tapsoló osztrákok vannak rendben, és nem azok, akik égésről, szégyenről köpték az epét. Nem azok, akik már-már munkatábort követeltek Cseh Lacinak, most meg verik a mellüket a sikerek fényében. Nem azok, akik még most is fanyalognak, hogy lehetett volna több…
Pedig ezen az olimpián Ausztriának érem sem jutott, de attól még úgy tűnik, határozottan jobb pszichikai és mentális állapotban vannak a szomszédaink, mint mi.