A kutya nem tehet semmiről. Ezt azért szögezzük le, az általános acsargás közepette.
A kutya, mint olyan, ragadozó. És néha kilövik…
Értem én minden jó érzésű házikedvenc gazdiját, aki csak belegondol abba, hogy ártatlan barátját erőszakos, talán ittas, netán részeg, vadász golyója leteríti.
Belegondolni is hátborzongató, nemhogy átélni, hogy a békésen sétáltatott kutya tőlünk alig pár(!) méterre válik áldozattá.
Igen, a fegyverviseléshez nem ártana a dilidoki véleménye.
Jut eszembe...
(forrás: Slodive)
Az történt, hogy a Budai piros elnevezésű teljesítménytúra során egyszer csak két - szemmel láthatólag fiatal - őz (romantikus hajlamú olvasóknak őzike, vagy Bambi) szaladt át előttem a Virág-völgyben.
Óh be szép!
Mögöttük egy németjuhászszerű ebállat. A láthatóan nem kóbor eb nagyon utol akarta érni a Bambikat. Persze tudom én, hogy az ilyen Nembánt nevű ebek, tényleg nem a Bambik vérére pályáznak. Nem akarják éles fogaikat a riadt Bambi torkába mélyeszteni… Á, dehogy! Ők csak játszanak. Kár, hogy az a hülye Bambi nem érti.
És tényleg, úgy három-ötszáz méterrel arrébb sétáltak gazdiék. Még füttyögtek is, hogy jönne már az a kedves kutyuli, aki valahol itt van a közelben. Mert ők tudják ám kezelni, meg hallgat is rájuk, de azért - mert biztos, ami biztos - csak megkérdezték, hogy nem láttam-é az édest.
Mondtam, ha a Bambikat üldöző ebállatról lenne szó, akkor láttam…
Kedvesen mosolyogtak, hogy "hja, a vadász ösztön". Akkor morzsoltam el egy félhangos baszdmeget.
Most komolyan, ha szerencsétlen kutya miközben hajtja az őzeket, belefut egy vadászba… netán golyót kap… akkor az, lássuk be az jogos. Dúvadként az erdő veszélyes hely is lehet.
És leginkább az bosszant, hogy az ebállat az, aki nem tehet semmiről. Viszont a gazdit mindenki sajnálni fogja…
Komolyan, nem kéne az ebtartást pszichológiai alkalmassághoz kötni?
Mégiscsak egy élőlényről van szó…
