Érdekes dolog a tömegközlekedéssel utazni Pesten.
Bár gondolom bárhol a világon érdekes buszra, metróra, villamosra szállni, de nekem Pest jutott.
Érdekes, de csak akkor, ha nem zárkózom el a külvilág elől. Nagyon sokszor én is az mp3 lejátszóm, vagy egy könyv mögé bújok utazás közben, ilyenkor nem vagyok kíváncsi a világra. Máskor csak figyelem a többi utast. A helyi közlekedés más, mint a távolsági. Egy vonat út film, a helyi közlekedés klip. Hasonló a két műfaj de egészen más.
Felvillannak képek, töredékek. Ha mindennap ugyanakkor utazom ugyanazon a járaton igazi szappanoperákat látok hallok. Kis örömöket, kis tragédiákat, véleményeket, de leginkább töredékeket ismerek meg ismeretlenek életéből.
Igaz, sok olyan ismerős arccal utazom együtt, aki a bezárkózik a saját világába. Valamikor eljátszottam a gondolattal, hogy a külső kép alapján megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet egy-egy ember, de soha sem tudtam meg milyenek is valójában.
A megfigyelés (nevezzük nevén a dolgot, hallgatózás) ideális időpontja a délután. Reggel a munkába siető emberek általában még álmosak és nem nagyon kommunikálna, viszont délután hazafelé egész érdekes dolgokat lehet hallani.
Az utas az utca igazi embere. Azt hiszem néhány flasht közre kell adnom.