Vannak foglalkozások, ahol nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Ez így nem jó, mert, ahogy nagyanyám mondaná, minden foglalkozás olyan, hogy tisztességesnek kell látszani. Különösen, ha a tisztességesség nem munkaköri kötelesség.
Erről a budapesti rendőrök tudnának mesélni igazán. Na nem arról, hogy a tisztességesség nem munkaköri kötelesség, hanem arról, hogy milyen, ha az emberre rávetül az árnyék.
Volt nekik egy főkapitányuk, aki a legkisebb gyanú esetén felfüggesztett minden rendőrt. Ez eddig rendben is lenne, de - állítólag - ki is rúgott mindenkit, akiről nem bizonyosodott be, hogy ártatlan. Ez az eljárás megérthető, és elítélhető is egyszerre, hiszen annak is távoznia kellet, akit úgymond bizonyíték hiányában felmentettek.
Igen, ha ez így volt, akkor a rendőrök másodrendű állampolgárok voltak. Rajtuk kívül mindenkit megilletett az ártatlanság vélelme, nekik az ártatlanságukat kellett bizonyítani. Megint csak állítólag, sok jó szakember távozott a BRFK-ról, mert megvádolták.
Persze a főkapitány álláspontja is érthető, nála tényleg nem volt elég tisztességesnek lenni, annak is kellett látszani. Az egykor volt főkapitány hozzáállásával a rendőrségről kialakított képet kívánta javítani. Védte a mundér becsületét. Részben sikerrel. Azért részben, mert bizony a rendőrök kétszer is meggondolták mielőtt intézkedni kezdtek. Az ártatlanságot nehezebb bizonyítani, mint a bűnösséget.
Bizony, egy egyszerű bírságolás könnyen kerülhetett a rendőr állásába, elég volt csak azt mondani, hogy azért büntetett, mert az elkövetőnél nem volt annyi készpénz, mint amennyit a rendőr kért. Már indult is a fegyelmi. Ahol a rendőrnek az ártatlanságát kellet bizonyítania a rágalommal szemben.
Valószínűleg nem csak a rendőrségről, hanem a közszféra más részeiről is el lehetne ezt mesélni, de az egykori főkapitány, a "vasprefektus" ilyen elvei kaptak nyilvánosságot.
A tisztességes ember pedig elvárná a főnökétől, hogy kiálljon mellette, mint ahogy a köz is elvárja a főnöktől, hogy a bűnösöket ne takargassa. Nem a takargatás szolgálja a mundér becsületét.
A mundér becsülete, na ez az a fogalom amit úgy látszik a szocialisták is képtelenek helyesen értelmezni. Igaz nekik jó példával jár elöl a ház elnökasszonya, akinek a tisztasági csomagra az első reakciója az volt, hogy a miniszterelnök ne tépázza tovább a képviselők amúgy sem jó renoméját.
Azután a Zuschlag, és a Vadász ügyben is milyen gyorsan reagált a párt vezetése. Vagy legutóbb Kaszab Csaba ügye.
2005. szeptember 29-én végeztek az ügyészségi nyomozók házkutatás Kaszab Csaba irodájában. Ő azért még 2006-ig alpolgármester maradt, párttagságát nem függesztette fel a párt. Még akkor sem amikor vádat emeltek ellene.
2006-tól a Kőbányai Önkormányzat MSZP frakciójának vezetője.
2007. szeptember 20-án elítélték, és egy hónappal később Molnár Zsolt az MSZP budapesti ügyvezető elnöke azt nyilatkozza, hogy javasolnák - ha elérnék - Kaszab Csabának, hogy ugyan már függessze fel a párttagságát.
Ha az MSZP tisztességesnek akarna látszani, már két évvel ezelőtt, de legkésőbb az ítélethirdetés másnapján felfüggeszti Kaszab Csaba párttagságát, visszahívja minden a párttagságához kötődő pozícióból. Nem azért mert bűnös, hanem azért, mert a párt akar tisztességesnek látszani.
Azután - már a jogerős elmarasztaló ítélet ismeretében - kizárja. Nem felfüggeszti. Kizárja.
Mert, ha nem zárja ki, akkor az azt jelenti, hogy a párt vezetése benne volt a buliban, de legalábbis nem zavarja, ha a tagja vét a tisztesség ellen.
Ha nem tudnák, ez úton szólok, hogy a választókat zavarja. Talán még a fanatikus MSZP szavazókat is.
Nem hiszem, hogy a képviselőség az egyetlen kivétel, ahol nem kell sem tisztességesnek lenni, és nem is kell annak látszani?
Bár egyre több képviselő próbál meggyőzni erről...
