Taxisblokád. A fene tudja van benne valami nosztalgia. Persze mindenki másképp emlékszik, de ahogy Mérő tanár úr mondotta volt, mindenki másképp egyforma.
Nem kívánom értékelni Evianna hozzászólását FSP postjához. Azt, hogy ez lett volna a polgári öntudat első (és szerintem azóta is egyetlen) megnyilvánulása, már csak azért sem, mert egyet értek vele.
Pedig a blokádból nem sokat láttam. Akkoriban két éve dolgoztam Ferihegyen, az 2/A (akkoriban csak egyszerűen 2) terminálon. Jobbára az indulási oldalon.
Aznap mint általában reggel hatra mentem dolgozni. Ez azt jelentette, hogy el kellett érnem az első piros 93-ast (ma 200-as). Négykor indultam a VII-ből, még éjszakai járatokkal. Aznap is sikerült időben beérnem. Az utasok jöttek az első járatokhoz. Varsó, Szófia.
Azután nem jöttek. Először azt hittük baleset van a gyorsforgalmin, azután jött a hír: a taxisok lezárták a várost.
Álltunk és vártunk. A műszak harmada volt bent. Márpedig a munkát el kell végezni. Mert az utasok jöttek. Igaz, szállingózva, egyesével, de jöttek.
Azután megjelent egy kolléga. Ő vonattal jött. azután egy második. Lezárástól, lezárásig stoppolt. Azután még kettő. És jöttek. Jöttek dolgozni, mert nem akartak szarban hagyni senkit. Volt, aki vonatra szállt. Volt, aki Kőbánya-Kispesttől gyalogolt. Egy mindenkiért, mindenki egyért. Ferihegy nem állhat le. A Malév Budaörsön gyűjtötte a reptéri dolgozókat van néhány cég és az utasokat, és repülővel hozta őket Ferihegyre.
És álltunk utasokra várva.
És kiszolgáltuk az utasokat, ha odaértek.
Addig azt hittem, hogy a csúcsforgalom a fárasztó, azóta tudom, hogy a várakozás. Eltelt a péntek, eltelt a szombat. Mindenki maradt. Az irodák menekültszállás jelleget öltöttek, csak azok mentek haza, akik tudták, hogy szombaton is be tudnak jönni. Gyalog, kerékpárral, motorral.
Ferihegy egyik sajátossága, hogy két napot dolgozik az ember, két napja szabad. Akkor 1990-ben péntek-szombatra esett a műszak. Akik bent voltunk, szombat este már a vasárnapra készültünk.
Vasárnap reggel néhányan már negyvennyolc órája dolgoztunk, és elkezdett érkezni a vasárnapi műszak. Olyan emberek érkeztek, akik hajnali háromkor, négykor indultak, hogy beérjenek.
És kilenc körül elindultak a buszok. Hazamentem.
Egy apróság még. Egy kollégám nem jött be azon a hétvégén. Egy pest melletti településen lakott. Vonattal tizenöt perc lett volna neki Ferihegy. Telefonált, a blokád miatt nem tud bejönni.
Nekem ennyi volt a taxisblokád. Várakozás. Munka. Szolidaritás.
