Ha négy kapatos, negyvenes fickót látok csütörtökön esete nyolckor a hatoson, csak egyre tudok gondolni. A csapatépítésre. Már csak azért is, mert a céges buli minimum tízig tart. Minimum.
Ha négy kapatos, negyvenes fickót látok csütörtökön esete nyolckor a hatoson, csak egyre tudok gondolni. A csapatépítésre. Már csak azért is, mert a céges buli minimum tízig tart. Minimum.
Manapság a csapatépítés legfőbb helyszíne a rafting, a túlélőtábor vagy a kocsma. A helyszínt csapata válogatja.
Ezek itt négyen a kocsmát választották. Nem mondom némi alkohollal fűszerezve a pesti közlekedés felér bármelyik vadvízi túrával, vagy túlélőtáborral. Egy tábor különben is sok mindent túl tud élni.
Ilyenkor a haza jutás két szakaszból áll. Az első a csapat együttműködését, a második az egyéni teljesítményt méri.
Ezek itt négyen a hatoson még nem is igazán harsányak, csak hangosak. Illetve csak az egyikük hangos, talán beszóltak neki.
Kilóg a csapatból, gyapjú zakót és nyakkendőt hord, nem bőrkabátot és pólót. Látszik, hogy ő a főnök. Dühös. Oszt. Észt. Kicsit kásás hangon, de osztja.
„…mi nem tetszik? Most mondjátok, itt vagyok. Most a pofámba mondhatjátok, most nem vagyunk bent. Na? Tessék, csak tessék! Nem a hátam mögött kell. Most. Akár itt is. Ti állandóan lázadtok. Mik vagytok ti, forradalmárok? Dehogy, szaros kis lázadók. Pedig lehetne mondani, tessék. Itt az alkalom. Kussoltok mi?
Bezzeg a pofámat céltáblának használjátok. Ne húzd a szemöldököd! Asszed nem tudok a dartsról? Dehogynem tudok. Most mondjátok, hogy mekkora köcsög vagyok! Ja, most nem megy… mert itt vagyok.
Szerintetek jutalom az osztályvezetőség. Ugye? Hát nem. Nem csak több pénz, több felelősség is. Nem is gondoltátok mi? Persze, nem is gondolkodtok!
Nincs kész a határidős munka, mert elcseszitek az időt? Engem lebasznak!
Később jöttök, korábban mentek. Engem lebasznak!
Nyitva marad, elől marad, tönkre megy. Mert valami mindig tönkremegy. Engem lebasznak!
Magas a telefonszámla, nagy az internet forgalom? Engem lebasznak!
Mindenért én tartom a hátam. És ha szólok én vagyok a köcsög. A nagyképű… Én.
Pedig ti néztek le engem… mert én vagyok az osztályvezető. A karrierista, akit csak a pénze érdekel.
És minden nap szívok miattatok, mert óvom a szaros kis egótokat.
Ehh. Elegem van belőletek. Hánynom kell!”
Az ajtóhoz indul. Én is leszállnék. Csak le ne hányjon.
A másik három nézi. Vigyorognak, a főnök tajtsiker.
Leszállunk két lépést tántorog előre. A villamos közben kigurul a megállóból.
A főnök mozdulataiból eltűnik a bizonytalanság. Zsebébe nyúl, telefont vesz elő.
„Igen szívem, negyedóra és otthon vagyok… ááá, csak négy sört. Tudod, hogy néha velük kell menni… ilyenkor sok mindent el lehet mondani nekik.”
Határozott léptekkel a metró felé indul.
Szerintem Naszreddin Hodzsának képzeli magát.
