Szóval a vasutasoknak sztrájkhiánya van. Hát megértem őket.
Szóval a vasutasoknak sztrájkhiánya van. Hát megértem őket.
Az utasok jönnek, az utasok mennek. Ráadásul igényeik is vannak. Ahelyett, hogy szépen meghúznák magukat és örülnének, hogy lyuk van… vagyis, hogy vonat van a seggük alatt.
Az ember gyereke ugye kisebb-nagyobb küzdelmek árán hozzá jut a jegyéhez, így akár már utazhatna is, ha…
Ha a vasútnak nem kellene a bliccelőkkel harcolnia. Mert ugye ez még ráadásul nem is az a harc, ami a végső lenne. Ha harc, akkor legyen harc épülnek a pályaudvari kerítések.
A pályaudvari kerítés végső soron nem is olyan rossz ötlet. A kerítésen belülre az jut, aki ott dolgozik, vagy akinek jegye van. Meg aki jegy nélkül érkezett vonattal. Mert az meg nem jut ki, így kénytelen jegy nélkül felszállni egy másik vonatra. Elvégre a blicc legyen kövér. Hírtelen felindulásból átszállni meg tilos, tehát rácson belül jegyet nem kapni…
Ott túl a rácson… nincs más világ, csak úgy tűnik.
A kapuk őre ott áll csinos jól láthatósági mellényében és szórakoztatja az utasokat.
Hova lesz a séta hölgyem? - kérdezi az előttem érkező húsz körüli lányt.
A jegyére pillant. Új kérdést tesz fel.
Le tudja futni a száz métert a világrekord alatt? Nem? Akkor ne is rohanjon, mert ezt a vonatot már nem éri el. Hogy két perc múlva indul? Ugyan már? Én most ezt a jegyet lepecsételem. Így ni. Látja már nincs két perc. Még egy sem.
És ezzel visszaadja a jegyet. Óvatosan fusson! Még kitörik a cipője sarka. Na, mondtam, hogy ne rohanjon! Ez elment…
Vigyorogva fordul hozzám, és pecsételi le a jegyeket.
Öt perccel múlt egy. Talán még a korábbi vonatot is elérjük. Öt perc múlva indul a kilencesről.
Sétálunk a peronon a vonat mellett. Igazából a későbbit akarjuk elérni. Mások rohannak, ugranak fel az utolsó kocsira. A vonat kihúz, pontosabban az eleje. Értetlen emberek nézik, hogy most akkor mi is történik. Vasutas sehol.
Majd tíz perc múlva került elő két sínbohóc. Készségesen elmagyarázták mindenkinek, hogy aki hülye halljon meg…
Na jó nem így mondták, csak arra hívták fel a figyelmet, hogy ki volt írva, hogy csak a vonat eleje indul. Az ékes angol nyelven reklamáló lengyelnek csak annyit mondtak „wrong kocsira szálltál, én nem tehetek róla”.
Pedig ki volt írva. Érthetően. Magyarul.
Aki hülye, halljon meg…
