Elmondhatom magamról, hogy a szerencsések közé tartozom. Tehát most nem én leszek az, aki kirohanást intéz a BKV és az új paraméterkönyv ellen. Rossz szavam sem lehet. Tudom ezt már néhány hete is elmondhattam volna, csak hát az a fránya méterkönyv para. Nem hittem benne, hogy valami normálisat követ el a közlekedési vállalat.
Elmondhatom magamról, hogy a szerencsések közé tartozom. Tehát most nem én leszek az, aki kirohanást intéz a BKV és az új paraméterkönyv ellen. Rossz szavam sem lehet. Tudom ezt már néhány hete is elmondhattam volna, csak hát az a fránya méterkönyv para. Nem hittem benne, hogy valami normálisat követ el a közlekedési vállalat.
Olyannyira nem hittem benne, hogy inkább meg sem néztem. Annyi mindenen fel tudom magam bosszantani, hogy ezen már nem volt kedvem.
Meggyőződésemmé vált ugyanis, hogy a tömegközlekedést olyanok szervezik, akik nem használják azt, így nem is értik azoknak a problémáit, akik kénytelenek a tömegben közlekedni.
Ma jött el a napja, hogy kénytelen voltam szembenézni az elkerülhetetlennel. A bérletpénztárnál a kezembe nyomtak egy vicces szlogenű kiadványt „Változások Budapest közlekedésében 2008 augusztusától” címmel. Későnyári horror. A Texasi láncfűrészes 23-hoz is nagyobb kedvem van, mint azzal szembesülni, hogy a tömegközlekedésből egyre nagyobb lesz a tömeg és egyre kevesebb a közlekedés. A „gyorsabban, pontosabban, takarékosabban...” szlogen viszont valami utópista műre utalt.
Na, - mondok - szépen vagyunk. Böngészhetek valami utópista horrort, hogy rájöjjek ezt megint megszívtam.
Aki olvassa a blogom, tudja, hogy a Rákosliget, Terézváros, Pestszentlőrinc Bermuda-háromszögben szokott az időm elveszni hétről, hétre. A dologban az a legszebb, hogy ha a háromszög minden szárán lenne használható kerékpárút, akkor görkorcsolyával maximum tizenöt perccel hosszabb a menetidő, mint a BKV-val. Igaz ez utóbbinak hatalmas előnye, hogy van miről írnom. A korcsolyázásnál az lehetne téma, hogy éppen hány balfék akart elütni az adott napon. Nem olvasnám. Unalmas.
Úgy voltam a kiadvánnyal, mint az egyszeri barlangász az ismeretlen terepen, Nagylevegő, oszt lássuk a medvét!
Első meglepetés. Aki a paraméterkönyvet csinálta észrevette, hogy megváltoztak a székesfővárosban közlekedők utazási szokásai, így a metró és körúti villamos üzemideje meghosszabbodik. Sőt még a Lőrincre kikúszó 50-esé is. Dicséretes változtatás, akárki is találta ki van fogalma a közlekedési igényekről.
Második meglepetés. Kedvenc 276E járatom megmarad - ezt tavasszal még halálra akarták ítélni - viszont a csúcsidőben a járat alternatíváját jelentő 176E-t is meghagyták. Ez azért hasznos. Újabb jó pont.
Harmadik meglepetés – ez mondjuk már tavasszal is megvolt, akkor mint az egyetlen jó ötlet – a Dél-pesti autóbuszgarázstól végig lehet jönni Rákoscsabáig. Ez manapság az összehangolatlan buszoknak köszönhetően egy órás út. Nappal. Éjjel gyorsabb, mer akkor már így jár a busz.
Még most is állítom kevesebb átszállás esetén hamarabb vesz jegyet az utca népe! De jó, hogy ezt tetszenek kapizsgálni.
Szóval, akárhogy is nézem, én jól fogok járni, az új menetrenddel, már csak a járatsűrűség lesz kérdéses, de azt meg meg lehet szokni. Legalábbis remélem.
Úgyhogy, no para! Ezt megúsztam.
Még a végén kiderül, hogy azt a vicces szlogent valaki komolyan gondolja?
