No. Azt hiszem, van egy kis tartozásom. Egy befejezetlen történet.
No. Azt hiszem, van egy kis tartozásom. Egy befejezetlen történet.
Történt, hogy március végén, hallottam egy büszke anyukát. Megírtam a Kapcsolati tőke címmel.
Ha valakinek nincs kedve visszaolvasni, arról volt szó, hogy anyuka szemefénye lezsírozott jövőjével dicsekedett. Ő már lelki szemeivel látta Ábel fiát Moholyos gólyaként. Mert a kapcsolati tőke, meg a levajazott felvételi, mindent megold.
Na, a MOME részéről, néhány a felvételi eljárásban résztvevő, egyből kikérte magának a gyanúsítgatást. Most kéne annak jönni, hogy nem zörög a haraszt… De nem jön.
Megígértem, hogy megpróbálok utánajárni. Most október van… Mire jutottam?
Először is kerestem némi információforrást. Nem volt egyszerű. Nem igazán mozgok művész körökben. Szerencsére közön, kézen akadt olyan, aki… mert, valahogy a bennfentesek is tudni véltek hasonló eseteket.
Hát az az igazság, hogy kibújt a szög a zsákból.
Minden forrásom megerősítette,…
…hogy a posztban szereplő ifjú titán…
…gólyaként…
…nem repült be a MOME kapuján.
Sőt máshogy sem. Maximum takarítóként, vagy karbantartóként juthatott be.
Számomra ez azt jelenti, hogy a kapcsolati tőke önmagában nem elég. Mert abban biztos vagyok, hogy az megvolt. Különben nem lett volna olyan magabiztos anyuka. Csak éppen nem volt annyi, ami a bejutáshoz elég. Mert más felvételizők – úgy látszik – tehetségesebbek voltak.
Félreértés ne essék, a fiatalembert nem ismerem, így a tehetségét sem minősíthetem…
Egy biztos, most azért javult a felsőoktatás tisztességébe vetett hitem.
Köszönöm!
