Még a múltkor - még azon a Halállistás beszélgetésen - mesélt Z, az új trendről… a kötelező böngészésről.
Még a múltkor - még azon a Halállistás beszélgetésen - mesélt Z, az új trendről… a kötelező böngészésről.
Igaz, náluk ez a trend már két éve tart. A SŐT - azaz a sajnálatos őszi események, ahogy ő hívja – idején jelent meg egy amerikai stáb a cégnél az anyavállalat megbízásából. Érdekes csapat volt. Második generációs amerikás magyarok. Megdöbbentően jól beszéltek magyarul, és megdöbbentően felkészültek a magyarországi napi politikából.
Jöttek, láttak… és felborították a személyzeti politikát. Persze mind ezt a vállalati goodwill érdekében.
Kaptak egy irodát, és a teljes személyzeti anyagot.
Senki nem tudta, hogy mivel foglalkoznak. Persze megindultak a találgatások.
Az általános vélemény az volt, hogy nagyszabású leépítésre készül a cég. De az ámerikások nem árultak el semmit.
Három hétig bújták a személyzeti anyagokat. Három hét bizonytalanság…
Illetve a második hét végére elmúlt az újdonság. Elmúlt az izgalom. Azután jött a hétfői körlevél… Péntektől vezetői értekezlet egy jó nevű szállodában. Megjelenés kötelező. Középvezetői szintig. Háát visszacsúszott a zabszem mindenkinek.
Pénteken megérkeztek a szállodába. Hangulat… az volt. Feszült. Volt, aki a szaunában, meg a jakuzziban vezette le. Volt, aki a bárban. Z éjfél körül keveredett vissza a szobájába. Megfordult mind a két helyen. Beszélgetett szinte mindenkivel, még az ámerikásokkal is, de fogalma nem volt, hogy miről lesz szó másnap.
A reggeli után beültek a konferencia terembe …és megkezdődött a kiokosítás. Megtudták, hogy már elmúlt kétezer. És változnak a szokások, a személyes preferenciák. Meg azt is, hogy az egyre nagyobb nyomás egyre inkább a szélsőségek felé terelik az embereket. Z azon gondolkodott, hogy vajon ezért mennyit fizetett a vállalat ezeknek a jólöltözött, tudálékos ficsúroknak. Vajon kapnak-e azért felárat, hogy beszélnek magyarul? Hogy jól beszélnek magyarul? Közben szünet.
És a szünet után jött a meglepetés.
Egy kép a kivetítőn. Egy íróasztalon két csinos női láb. Harisnya, cipő nélkül. A felcsúszott szoknya széle épp belóg a képbe. Mellette kávéscsésze az asztalon. A következő kép ugyanez, csak látszik a monitor is az asztalon. A képernyőn a pasziánsz van megnyitva.
Z azon tűnődik, hogy ezzel mit akarhatnak, meg azon, hogy vajon a teremben ülők, most mire gondolhatnak. Úgy látszik az előadón is erre kíváncsi. Kérdéseket tesz fel. Mit gondolnak, hol készült a kép?
A megkérdezettek többsége munkahelyre tippel.
Újabb kép. Illetve még most is ugyanaz. csak már a felirat is látszik. „A munka hőse… :)” És mit gondolnak az ilyen munkaerőről? – kérdezi az előadó. – Szeretnének ilyen beosztottat?
Fojtott röhögés. Hát nem. Nem szeretnének, bár a combtól lefelé látszó lábak sokat ígérnek…
Z arra gondol, hogy olyan ismerős a hely, ahonnan kiszedhették a képet. Igen, az ország legnépszerűbb közösségi oldala.
Új kép. Tényleg az iWiW-ről szedték le. Hoppá, ez a gazdasági igazgató titkárnője, és a munkahelynél ott a cég neve.
Önök szerint, milyen képet sugároz ez a kép a vállalatról? – kérdi az előadó. És jönnek az újabb képek. Közösségi oldalakról, és egyéb portálokról… Két hét intenzív keresgélés eredménye. Egy kép a vállalatról. Egy nem túl kedvező kép… Egy kép, amit a dolgozók magukról mutatnak, de ami összeköthető a vállalattal.
Hétfőn négy embernek mondtak fel, mert olyan nézeteket hirdettek, ami nem összeegyeztethető a vállalat… khmmm arculatával.
Tanulságos volt. – mondja Z. – Azóta része a személyzeti munkának a turkálás az interneten. Elvégre ezek nyilvános adatok…
ps.
Először annyira blődnek tartottam az egészet, hogy nem is akartam felemlegetni, de ma olvastam róla egy HVG cikket.
