A városi tömegközlekedésben - legalábbis a Budapestiben - az a fantasztikus, hogy mindig van lejjebb. És ez nem a szolgáltatás helyszínére, hanem a színvonalára vonatkozik.
A városi tömegközlekedésben - legalábbis a Budapestiben - az a fantasztikus, hogy mindig van lejjebb. És ez nem a szolgáltatás helyszínére, hanem a színvonalára vonatkozik.
Itt vannak mindjárt a BKV hős kommandósai, az ellenőrök, akik lássuk be nem is olyan buták, mint amilyennek hihettük/hittem őket.
Világ életemben azt hittem, hogy a székesfőváros a BKV ellenőreinél csak a parkoló őröket utálják jobban. Mert azt, hogy a parkoló ellenőr saját zsebre dolgozik sohasem volt titok. Persze közöttük is van becsületes, tartja egy városi legenda. Ismerek valakit, aki ismer valakit, aki látott már ilyet. De az akkor még kezdő volt...
Szóval a „zsebpénz” érthető magyarázat arra, hogy miért is megy valaki parkoló őrnek. Hát nem is csodás egyenruhájuk miatt.
Mint ahogy azt is nehezen hiszem el, hogy valaki a csodás karszag miatt megy valaki BKV ellenőrnek. Bár eddig más magyarázatot nem igen találtam. Gondoltam még gyerekkori traumára, utazási kényszerre. Néha az is eszembe jutott, – néhány ellenőr viselkedése alapján – hogy valami alkalmatlanság folytán lehet, hogy csak nem vették fel őket rendőrnek.
Talán annak köszönhető, hogy csak pszichés okok jutottak eszembe, hogy bérletem van. Úgy nyolc éves korom óta.
Tudom, nem érdem. Állapot.
Ezért nem is preferálták tavaly a szigeten. Bezzeg buszjegyért ingyen kávét adtak. Hát nem egy utasbarát cég a mi közlekedési vállalatunk.
Mondjuk az furcsa volt, hogy a Deák téren például a külföldiekre esténként úgy csaptak le az ellenőrök, mint gyöngytyúk a takonyra. Gondoltam, a biztos áldozatra mennek. Jó, a külföldi alatt az ellenőrök leginkább a kiscsoportban közlekedő, lehetőleg angolul beszélő huszonéveseket értik. Akik úgy is szórják a „pénztet”. Rohadt burzsujok, hát nem? Itt szórakoznak, amíg más élete kockáztatásával vadászik a bliccelőkre.
Ők azok, akiknek súlyos tízezrekért szoktak a belváros lelkes vendéglősei egy-két sört mérni. Azok meg ugye a furcsa nyelvünket nem beszélik, így bosszankodnak egy kicsit, azt többet nem jönnek ide. Na bumm, jön majd másik.
Lássuk be, a külföldiek többen vannak, van belőlük utánpótlás, mert mi olyan vendégszerető nép vagyunk.
Erre most néhány rendőr Sztojka Iván kórba esett, és rosszkor volt rossz helyen. Aki nem így érzi, az kérdezze meg a minap lebukott zsebre dolgozó ellenőröket.
Szegény ellenőrök a műszak közepén már olyan száznyolcvan ezernél tartottak. Ebből nyolcvanat ismertek el. Az fejenként húszezer. Ha aznap már nem termeltek volna többet, az húsz munkanapra vetítve négyszázezer „zsebpénz” havonta. Adómentesen. Fizetésen felül.
A kormány meg szorongassa a nyugdíjasok tökét, azoknak úgy sem kell jegy...
Félreértés ne essék, ez nem menti fel a bliccelőket, de ha már azt számolgatja a BKV, hogy mennyi pénzt húznak ki a zsebéből a bliccelők, azt is számolgatni kéne, hogy mennyit nyúlnak le a saját alkalmazottai.
Ezt azért nem az utasokkal kéne megfizettetni!
Még akkor sem, ha a város legendáriuma tud becsületes ellenőrökről.
