Tizenöt kiló prospektus. Ennyi volt a három szatyorban. Tudom, mert otthon lemértem, de hazafelé csak azt tudtam, hogy rohadt nehéz. Vágta a kezem. A hócipőm meg már egy órája tele volt a tömeggel, de még nézelődtünk egy kicsit...
Tizenöt kiló prospektus. Ennyi volt a három szatyorban. Tudom, mert otthon lemértem, de hazafelé csak azt tudtam, hogy rohadt nehéz. Vágta a kezem. A hócipőm meg már egy órája tele volt a tömeggel, de még nézelődtünk egy kicsit...
Igen utazás kiállítás. Vajon a kiállításon sodródó tömeg utazni akar, vagy csak prospektust gyűjt, mint mi.
Azzal a tudattal indultunk neki, hogy megnézzük, hova nem utazunk a nyáron, mert ugye az esélyek leginkább a korzózást sejtetik mint lehetőséget a Járda Szigeteken. Nem megyünk például Mexikóba. Pedig lehetne, csak pénz kérdése. Akárcsak Dominika. Oda sem megyünk.
Szóval tizenöt kiló prospektussal indultunk haza, hogy majd ott... Otthon. Feljebb csavarjuk a fűtést – na nem nagyon, mert a gáz csak októbertől lesz állítólag olcsóbb – és a hátunkat a radiátornak vetve, meleg teát kortyolgatva megnézzük, hogy mire mennyire nem telik.
Persze az ember ne kapkodja el. Nem ám csak úgy, durrbele nem utazik. Meg kell adni a módját és kiválasztani az ideális helyszínt, ami ár érték arányos. Mekkora hülyeség beleugrani és nem menni egy luxusutazásra, amikor szinte azonos élmény nyújt, de sokkal olcsóbban egy másik iroda. All inkluzív, persze, még mit nem ebből a fizetésből – főleg válság idején – az ember fia ilyet nem vállal be. Mennyivel praktikusabb itthon maradni, mondjuk egy felső középkategóriás Spanyol út helyett. Bár engem most az is foglalkoztat, hogy Bulgáriába nem menjünk. Izgatja a fantáziámat a Napos-part. Azért egy krétai útról is szívesen lemaradnék. Vagy most tavasszal be kéne iktatni, hogy nem megyünk Prágába. Elvégre annyi ott a látnivaló...
A belföldi utak már problémásabbak. Azért tavaly sikerül megoldani, hogy ne vágjunk bele egy egyhetes nyaralásba, de sajnos egy-egy hosszúhétvégére még tellett.
Igaz, erről csak kis mértékben tehettünk. Ezek a hosszú hétvégék a kormány felelőtlen adópolitikájának voltak köszönhetőek elsősorban. Másodsorban a munkáltató felelőtlen költekezésének, de ez a kettő a mi esetünkben ugyan az. Így jár, aki állami alkalmazott. Jó, bevallom én is hibáztam, mert ha a cafetériát nem üdülési csekkben, hanem mondjuk, bérlettérítésben kérem, vagy szokás szerint szemüvegre költöm, akkor nem kerülünk ilyen kellemetlen helyzetbe. Maradunk a hátsó felünkön otthon. Akkor aztán nincs pazarlás. Nézzük a Gáspár vagy a Bódi tévét, délutánonként álemberek álproblémáit, amire álműsorvezetők felolvassák az álbölcsességeiket. Szigorúan előre megírva.
Néha veszünk egy dobozosjégkrémet - szigorúan a legolcsóbbat, de abból sokat - meg néhány sört, és a strand élményért befekszünk a fürdőkádba. Közben a szobában bömböl valamelyik muzsiktelevízió. Bíícshangulat!!
Na, majd az idén – gondoljuk – miközben a belföldi utazásra csábító ajánlatokat nézzük. Mert az ugye már majdnem mindenhova oda van írva, hogy utazási csekket elfogadnak. Sőt a két adag utazási csekkből ki is jönne egy hetes nyaralás az utazással együtt. Ha lesz utazási csekk.
De úgy tűnik nem lesz, mert a kormány adót fog szedni utána a munkáltatótól, és bármilyen hülye is a munkáltatóm, adót fizetni nem szeret. Azt hiszem, nem bízik az államban. Neki meg igazán tudnia kell a frankót, elvégre saját magában nem bízik.
És, ha nem lesz utazási, akkor megspórol egy csomó problémát, hiszen nem kell mindenféle panziósokkal, vendéglősökkel, utazási irodákkal, kulturális szervezőkkel (színház, fesztivál, miegymás...) szenvednie, hogy odaadja nekik azt a pénzt, amit már hónapok óta használ. Meg az APEH-nak is kevesebb lesz a dolga, hiszen, ha nincs utazási csekk egy csomóan otthon maradnak. És azt a kevés pluszt, amit a nyaralásra (vendéglő, kifőzde, strand...) szánnának, szépen elhordják a tecsóba, oszt bevásárolnak jégkrémből és sörből, hogy biztosítva legyen a tévé előtti folyadék bevitel.
Csak azt tudnám, hogy máshol miért most akarják bevezetni az üdülési csekket? Hogy lehetnek ennyire elmaradva?