Öltönyös fiúk és csinosba öltözött lányok. Egyesével. Csoportokba verődve. A találkozások, most egy pár napig nem azzal kezdődnek, hogy „jössz...?” vagy „voltál...?”. Még csak nem is csajokról, pasikról szólnak az első mondatok. A vezető hír, igaz csak rövid ideig a „hogy sikerült?”.
Öltönyös fiúk és csinosba öltözött lányok. Egyesével. Csoportokba verődve. A találkozások, most egy pár napig nem azzal kezdődnek, hogy „jössz...?” vagy „voltál...?”. Még csak nem is csajokról, pasikról szólnak az első mondatok. A vezető hír, igaz csak rövid ideig a „hogy sikerült?”.
Érettségiznek.
Sokan.
Tavaly azt olvastam, hogy korosztályuk létszámához mérve kétszer annyian, mint húsz éve. Több mint hetven százalékuk.
Ezek szerint a mai tizennyolc évesek vagy okosabbak, mint a két évtizeddel korábbiak, vagy az érettségi ér kevesebbet.
A múltkor kérdeztem Z-t – elvégre mégiscsak ő a személyzetis, magyarul HR manager – hogy mit tudna ajánlani egy frissen érettségizettnek. Azt mondta, hogy tanuljon tovább. Ennél jobb ajánlatot nem tud.
Különben attól függ, mert ha beszél legalább két idegen nyelvet, akkor még a call centerben lenne helye. Persze az a két idegen nyelv sem mindegy nekik, most az angol mellett az orosz/ukrán lenne az ideális.
Persze, ha hajlandó leköltözni a vidéki termelőegységhez, akkor még betanított munkás is lehet. Szóval jobban jár, ha tovább tanul.
Kérdeztem, hogy titkárnő, amolyan „Gizike”. Lehülyézett. Mert a kereskedelmi igazgató titkárnőjének például több diplomája van, mint a főnökének. Igaz nem is titkárnőnek hívják, hanem asszisztensnek, ráadásul Gyula.
Azt mondja, hogy minimálbéres álláson kívül nincs semmi, kell még az érettségi mellé valami. Valami szakképesítés. Egy vagy két diploma, meg némi munkatapasztalat. Az utóbbi időben náluk lassan ez a legfontosabb. Mármint a munkatapasztalat.
Mi azért jobb helyzetben voltunk – magyarázza – igaz egyszál érettségi már akkor is azt a látszatot keltette, hogy az illető nem tudja, hogy mit akar az élettől, hogy nem tud magával mit kezdeni, de az érettségizett akkor még tanult embernek számított. Ma meg... – legyint – ma meg azt hallani úton útfélen, hogy egy jobb képességű nyolcadikos simán átmegy az érettségin. Jó, hogy kettesekkel, de átmegy. Miért fizetne valaki többet egy nyolc osztály alatt megszerezhető tudásért, csak azért mert valaki tizenkét év alatt szerezte meg? Ja, hogy nem kettessel ment át? Kit érdekelnek a jegyek...
Ő már csak tudja, ebből él.
Az érettségi szintből lépcsővé redukálódott – zárja le a témát – fontos lépcső, de csak lépcső. A tovább tanuláshoz.
