Kibírták röhögés nélkül. Mármint a Rendőrtiszti Főiskola végzősei az avatási ünnepségen, amikor a miniszterelnök dezertőrnek minősítette a félkatonai szervezetbe belépőket, immár másodszor.

Kibírták röhögés nélkül. Mármint a Rendőrtiszti Főiskola végzősei az avatási ünnepségen, amikor a miniszterelnök dezertőrnek minősítette a félkatonai szervezetbe belépőket, immár másodszor.

Nekem persze erről rögtön a 13 és ¾ éves Adrian Mole jutott az eszembe, aki ugye elhatározta, hogy mindennap megtanul egy új szót, és azt használni is fogja. Így született az a bejegyzés is a titkos naplójába, hogy szeretne szalonnát abálni és közben abcúgolni…

A mi miniszterelnökünk már a d betűnél jár. D, mint dezertőr.

Nem mondom értem én, hogy most amikor már ő a miniszterelnök, most már ő is úgy gondolja, hogy rend és a biztonság garantálását semmilyen félkatonai, félrendőri szervezet nem vállalhatja át az állami rendvédelmi szervektől.

Ebben speciel igaza van, de ez még távol áll a dezertálástól. Maximum egy lehetséges lépés afelé.

Mert – hogy sport példával éljek – van az úgy, hogy az ember egyszerre két csapatnak drukkol. Mondjuk két magyar csapatnak. Az egyik az elsőnek nevezett osztályban játszik, a másik a másodnak nevezettben.

Na most a szurkoló ilyenkor, már ha teheti eljár minden meccsre. És akkor jön fekete leves, mert a Magyar Kupában egymással szembe kerül a két csapat. Na most jön a kinek szurkoljak?

És akármelyik táborban köt ki az ember, a másik dezertőrnek tartja.

Na valahogy így járhat a rendvédelmi dolgozó is, amikor valamelyik félkatonai szervezethez csatlakozik.

De lehet-e ezt észérvekkel, fenyegetéssel megakadályozni. Megijed-e a rendőr a miniszterelnök megvetésétől, ha eljut odáig, hogy nem a saját testületében, nem a saját vezetőiben, nem a törvénykezésben, és az ítélkezésben látja a megoldást, hanem saját kezébe akarja venni az igazságszolgáltatást.

Mert tehetetlennek érzi magát.

Gondolt-e arra a miniszterelnök úr, hogy a hiba, nem a rendvédelmi dolgozóban van ilyenkor, hanem a jogi környezet megteremtőiben. Ki rombolja jobban a rendőr tekintélyét, mint a rendőrrel mentelmi jogra hivatkozva szembeszálló politikus?

Félreértés ne essék, politikai oldaltól függetlenül lehetne sorolni az eseteket.

Húsz évvel a rendszerváltás után kormány és ellenzéki politikusok elérték, hogy a rendvédelmi dolgozó az az alulfizetett állampolgár, akinek csak kötelességek jutottak. Lehet hivatkozni statisztikákra, hogy milyen jól fizetettek a rendvédelmi dolgozók, de ha annyira jól fizetettek lennének, akkor nem sírna mindenki, hogy nincs elég rendőr, tűzoltó…

Mást sem hallani rendőrrel, katonával kapcsolatban csak a korkedvezményes nyugdíj miatti felháborodást. Tessék már megmondani, hogy lehet, ha annyira meg vannak becsülve, hogy eszük ágában sincs maradni?

Mondjuk jobban járt volna a miniszterelnökünk, ha már a félkatonai szervezetek hirtelen ennyire elkezdték zavarni, ha nem a kialakult jelenséggel, hanem az okokkal foglalkozik. Nem kell hozzá drága elemzéseket olvasni, elég benézni néhány fórumra, vagy csak elővenni egy régi filmet. Az a címe, hogy A rendőrség megköszöni.

Még a dezertőrnél nem tartunk.

Még.