Láttál Te már sárkányt? – szögezi nekem a kérdést, amikor lehuppan a mellettem lévő székre. A pultos persze mosolyog, elvégre én vagyok a harmadik áldozat, több meg - vendég híján - nem is lehet. Belemegyek a játékba, és már éppen válaszolnék, hogy mégis hogy a bánatba láttam volna sárkány típusú rusnyaságot, de nem enged szóhoz...
Láttál Te már sárkányt? – szögezi nekem a kérdést, amikor lehuppan a mellettem lévő székre. A pultos persze mosolyog, elvégre én vagyok a harmadik áldozat, több meg - vendég híján - nem is lehet. Belemegyek a játékba, és már éppen válaszolnék, hogy mégis hogy a bánatba láttam volna sárkány típusú rusnyaságot, de nem enged szóhoz...
Nem olyan nagy, lángfújós sárkányt, égben szárnyaló papírost. Vagy műanyagost, mert most már a papírsárkány is műanyag. Na olyat, láttál-e?
Iszonyatos, hogy milyen fejhang jön ki egy-egy emberből, amikor gyerekmód akar megszólalni.
Láttad-e a madzagokat, amik tőle a reptetőhöz vezetnek? Na és nézted-e bábunak a reptetőt? Lentről irányítják a fentet. Ugye? Nem mind bábu, akihez madzag vezet. Én magam sem gondolom, hogy marionett lennék. Pedig látom, Te annak néztél.
Felhúzom a szemöldököm. Pökhendi ötven centis törpe ül mellette. Mögötte egy mosolygó figura. Egyik kezében egy korsó vörös, a másikban fakereszt. Fakereszt, amelyből zsinórok vezetnek a törpéhez. A bábuhoz.
Útban a szám felé köszöntöm a korsóval. A bábura biccent, hogy kihagytam.
Egy kis mozdulat és a bábu hadonászni kezd, hogy én nem tudom, hogy ő kicsoda. Hogy én nem veszem őt komolyan. Pedig jobban tenném. Mert esetleg késő lesz, mire megjön az eszem. Ő nem bábú. Félreértések elkerülése végett ő mozgatja a madzagokat, nem azok mozgatják őt. Ennyit igazán észrevehetnék, ha nem vagyok vak! …vagy bolond.
Mondok neki, hogy maradjunk az utóbbinál. Igen, bolond vagyok, hogy szóba állok egy fababával. Igen bolond vagyok – mondom neki – de tudod, a bolondokkal van egy olyan előjoguk, hogy igazat mondhatnak. Te egy fabáb vagy, a zsinórok végén.
Tudod – oktat – a bolondoknak van egy olyan előjoguk, hogy bezárhatják őket. Ott meg beszélhetnek, mert csak a falra hányják a borsót. Mert csak bolondok hallják a bolondságukat. – megvakarja azt a fafejét, és hozzáteszi – meg az ápolók… de azok úgyis a megfelelőhelyre jelentenek.
Összehúzom a szemöldököm, de megint nem hagy megszólalni.
Hopi – rikolt egyet, és feláll a széken – a pulthoz reptetem a sárkányom, mert elfogyott a söre. A nélkül, meg csak bukdácsol. Igaz egy idő után meg attól. Na szia!
Peckesen lépdel a bábos mellet. A pultos vigyorog.
Én meg azon gondolkodom, hogy talán így van ez jól. Mert az már a bábu lét vége, ha a marionett figura felismeri, hogy nem ő rángatja a madzagot, hanem őt rángatják a madzagon.
Közben a pultos feltette az első Kft lemezt...
