Ülünk a vonaton.

„Képzeld el apádat szombat este a Dürerben. Megvan? Sírni azért nem kell…”

Ülünk a vonaton.

„Képzeld el apádat szombat este a Dürerben. Megvan? Sírni azért nem kell…”

Viháncolnak. Olyan tizenöt évesek lehetnek, maximum tizenhét. Nem az elmúlt heti tragédia hagyja őket hidegen. Szerintem ők is megijedtek pont úgy, ahogy a szülők, csak a szülők riadóláncában nem hisznek.

Nem mondom, nagy a felelőssége a riadólánc létrehozóinak, működtetőinek.

Ellenőrizhető megbízható információkat kell szállítaniuk, csak az a kérdés, hogy honnan fogják beszerezni. Meg hogyan fogják értékelni. Úgy, hogy azt a kölykök is komolyan vegyék.

Biztosan meg lehet oldani. Személy szerint bízom benne, hogy sikerül. De…

De emlékszem egy hatalmas pofonra. Úgy tizenhat éves lehettem.

Anyám a híradót nézte és szolt, hogy menjek már be a szobába. Repült a pofon. Nyitott tenyérrel, ahogy illik. Csak a szeme volt furcsa, nem haragot láttam benne, hanem aggódást.

Mit ad isten azok a nyomorú hírszerkesztők egy koncert részletét vágták be valami fiatalokról szóló riport illusztrálására. Egy olyan koncertét, ahol nem voltam ott. Elméletileg. Az a hülye kameratőr meg nagytotálban vette az arcom, valahol az első, vagy a második sorban. Esélyem sem volt. Mondhattam volna, hogy de hisz az nem én vagyok… ő is tudta volna, én is tudtam volna, hogy nem igaz.

Az anyák valahogy mindig tudják az igazságot, maximum néha úgy tesznek, mintha nem tudnák.

Szerintem már akkor tudta, amikor elmentem otthonról, hogy a tiltás ellenére a koncertre megyek. Azt is tudta, hogy nem mondok igazat, amikor azt meséltem, hogy hol voltam és mit csináltam. Csak a híradó volt sok neki…

Szóval egy bulihelyeket minősítő honlap, magában hordozza a tiltott gyümölcs édes illatát.

Meg aztán az sem mindegy, hogy ki minősít.

A viháncolók élvezettel olvassák az önszerveződő szülők oldalát.

Azt mondják reklámoldal. Hogy trollok, önjelölt, vagy fizetett véleményvezérek máris reklámozásra használják. Kellenek a fizető(?), vagy inkább a belépőt megvásárló vendégek. És a szülő, ha biztosnak érzi a helyszínt, inkább kiköhögi kicsi fiának, lányának a több pénzt a belépőre elvégre a gyerek biztonsága megéri.

Én biztos.

Meg azt is mesélik, hogy olyanok osztják az észt, akik már elfelejtették, hogy milyen volt, amikor ők még…

Harmincegy éves – saját bevallása szerint buliveterán – anyuka tiltaná ki a tizennyolc éven aluliakat. A dologban csak az a bibi, hogy az ő csemetéje tizenhárom. Bármilyen hihetetlen a kölkök tudnak számolni.

Harmincegyből tizenhárom, az bizony tizennyolc. Hogy lett anyuka buliveterán?

Tizennyolc alatt, vagy baba mellett?

A kölkök szemében nem kompetens. Álszenteskedő. Röhejes.

Én ugyan elhiszem, hogy idővel megkomolyodott, de a kölykök nem…

Szóval én szurkolok az önszerveződő szülőknek. Remélem működni fog a dolog.

Már rég itt lenne az ideje.

Jobb lett volna, ha ehhez nem kell három halott.