Nem is tudom, hogy miért foglalkozom a rádió hallgatottsági adatokkal, hiszen évek óta nem hallgatok rádiót. Magamtól. Persze vannak elkerülhetetlen helyzetek, autó, munkahely, vendéglátóipari alegységek.
Nem is tudom, hogy miért foglalkozom a rádió hallgatottsági adatokkal, hiszen évek óta nem hallgatok rádiót. Magamtól. Persze vannak elkerülhetetlen helyzetek, autó, munkahely, vendéglátóipari alegységek.
Az egyetlen közös pont, hogy ezeken a helyeken a zenét sugárzó adókat prefereálják.
Na most erre itt az Országos Sajtószolgálat által közzé tett hír, hogy „A nyár első hónapjában is a Kossuth Rádió volt a leghallgatottabb magyar rádió.”
Ez annyira hihetetlen, hogy az ember gyereke kapásból felteszi a kérdést, hogy ezt meg hogy a bánatos lótüdőbe mérték? Na jó, előbb röhögtem egy sort, merthogy évek óta nem találkoztam olyan emberrel, aki - a Rádiókabarét leszámítva - hallgatta volna a Kossuthot.
Gyerekkoromban meg minden vasárnap meghallgattuk a mesét, meg Harminc perc alatt a föld körült. És állandóan ment a harc, hogy az már nem lehet jó ebéd, amihez a nóta szól.
Nem, ez nem azt jelenti, hogy a Kossuth ne lehetne akár tényleg a leghallgatottabb rádióadó, csak valahogy olyan hihetetlen. Igaz a hejehujázós hír mindössze három sikeres műsorról számol be a „Hajnaltáj”ról hajnali öt és hat között, a kilencig ezt követő a „180 perc”ről, és a „Déli króniká”ról.
A Hajnaltáj mondjuk egyértelmű, ha valaki nem konzerv zenét akar hallgatni, hanem esetleg híreket is akkor nincs is más lehetősége, a többi adó hat óra körül ébred. Igazán ciki az lenne, ha még ebben a műsorsávban sem tudna piacvezető lenni a Kossuth.
A 180 percbe már bele kellene hallgatni, de ha a mai ajánlóból indulok ki akkor nem kapok kedvet hozzá. (verespataki aranybánya, bankkártyás fizetés, politikusok nőügyei) Közszolgálati bulvárnak tűnik. Ami reggeli műsornak pont megfelelő, főleg ha nem a műsorvezetők öncélú, egymás szavába vágó poénkodása kíséri. Engem ez utóbbi „hű de vicces vagyok” műsorvezetés szoktatott le a rádióhallgatásról.
Ráadásul a 180 perc sikerébe – szerintem – közre játszik, hogy a munkába indulók - akik Hajnaltájjal kezdték a napot - nem tekernek át más adóra hatkor arra a kis időre. Azt azért megnézném, hogy hét és kilenc között őrzi-e még a műsor a pozícióját, meg a hallgatóságát.
A Déli krónikát, meg még el is tudom hinni. Nagyapám is anno mindig áttekerte a Petőfit a Déli krónikára, vagy csak akkor kapcsolta be a rádiót.
Soha nem értettem a rádióhallgatottság mérést. Mert ugye kinek van ideje naplózni, hogy mit hallgat? Annak, aki nem nagyon tekergeti az állomáskeresőt.
Bocsánat a mérési módszer tavaly januárban megváltozott. Most telefonos és számítógépes adatfelvétellel folyik. Azért ez koránt sem olyan biztos adat, mint a nem bemondott adatokra épülő televízió nézettség mérés. Szerintem a legtöbb rádióhallgató hozzám hasonlóan nem kapcsolja be a rádiót.
Aztán mindent megmagyaráz a hír utolsó mondata „A Magyar Rádió Zrt. 2010 novemberében kinevezett vezetősége szerint mindez arra utal, hogy a műsorsávok fejlesztése, az elindított új műsorok, és a közmédia rendszerének összehangolása erősítette a rádió piaci pozícióit.”
Lássuk be, kellet már egy pozitív megerősítésnek tűnő hír főleg azok után, hogy a múlt héten látott napvilágot az a mérési eredmény, hogy lassan a kutya sem nézi a közszolgálati híradót. Mert nem hisz neki. Érdekes módon erről az Országos Sajtószolgálat nem adott hírt.
Kell a siker. …vagy legalább a látszatát kell kelteni.
