Amikor rábukkantam a hírre, bevallom, lecsuktam a laptop monitorját, kibontottam egy sört és álmodozni kezdtem…
Amikor rábukkantam a hírre, bevallom, lecsuktam a laptop monitorját, kibontottam egy sört és álmodozni kezdtem…
Számtalan dolog jutott eszembe, például az, hogy…
Ja, majdnem el is felejtettem, hogy azt írta a hírportál, hogy Lassan vége Magyarország feketebárány szerepének.
Ez azért jó hír! Persze-persze, ott van előtte, hogy lassan. Az meg... Na mindegy!
Szóval letöröltem az első korty habját a borostáimról, és arra gondoltam, hogy minek is köszönhetnénk ezt a jó hírt.
Első blikkre egy gömbvillám ugrott be. Egy gömbvillám, ami becsapott a kormányülésre és a hirtelen – mondhatni egy gömbvillámcsapásra – helyre rázódtak a demokráciagátló receptoraik. Na jó, ez hülyeség. Akkor a hír nem a feketebárányságról, hanem a gömbvillámról szólna.
Aztán az is felmerült, hogy a mi miniszterelnökünk fehérbe öltözött, mint Puzsér a Csillag Születikben, és turbékoló gerlepár fészkelt a szívébe miközben a lelkét virágba öltöztette. És mostantól nem csak mondja, hanem valóban érdeklik az emberek (és nem csak a zemberek) problémái.
Inkább belekortyoltam a sörömbe, mert akkor legalább lesz mire fogni ezt a sok hülye képzelgést.
Meg eszembe jutottak a földön kívüliek is, de aztán rájöttem, hogy a közvélekedés szerint mi magyarok lennénk itt a földön az idegen lények. Jó, a kormányfőről már nekem is eszembe jutott a nyolcadik utas… Hát ez sem normális dolog, viszont az lehet, hogy az Uri Geller addig koncentrált a Széll Kálmánról elnevezett tervre, hogy mukodj!, hogy az a végén tényleg működni kezdett. Na, nem! Erre még ő sem képes…
Megittam az utolsó kortyot is, így visszatértem a hírhez.
Ahol azt mondja a legfőbb külügyér, hogy az első lépés a fehéredés útján, ha…
Basszus!
A fekete attól még fekete marad, ha esetleg megjelenik egy fehér folt a bundáján… az a fehéredés lehet, hogy csak optikai csalódás, esetleg szürke hályog.
Vagy csak neki ment a birkája a frissen meszelt falnak.